Ha egy nyelvi elem egyszerre többfélét is felidéz, ez a komplexitás (összetettség) mindig stilisztikai többletet jelent.
"A lágy káprázatban bogár korcsolyázott végig egy kis vízöntésen. A tócsa bőre összeráncolódott, mint ló bőre, ha bögöly piszkálja."
Az idézett mondatban a végig lehet akár az igető után álló igekötő (végigkorcsolyázik), akár névutó (végig a vízöntésen), s ez a kettősség még sorrendi komponenssel is bővül. Nem ez az egyetlen példa ugyanis, ahol a névutó nem a névszó után, hanem előtte áll (vö. Petőfi Sándor versében):
"Túl a réten néma méltóságban / Magas erdő: benne már homály van" Karácsony Benő
Ezzel a sorrenddel emlékeztet a névutó és a határozószó közti közeli kapcsolatra is.

Ha a költő vagy író egymással jelentéstani kapcsolatban álló segédszókat használ, fokozza írásának kifejező erejét:
"Bezárkózik saját bánatába, onnan kíváncsiskodik kifelé, akár egy pinceablakon át." Csiki László
A bezárkózik ige be igekötője ellentétes jelentésű a kifelé határozószó (esetleg a kifelé-kíváncsiskodik alkalmi szóalakban igekötő) ki eleméhez képest. A komplexitás kifejezéséhez hozzájárul az is, hogy az át nemcsak névutó lehet (pinceablakon át), hanem igekötő is (átkíváncsiskodik).

Az alkalmi helyettesítésre találhatunk itt néhány példát.
"Én az egészet későbben Üdő Mártontól hallottam. Ha ő hazudik, én is igen." "Kiszálltam, ki a két szakaszvezető is, parancs nélkül és felhúzták a csúzlijukat." "az kezd erőltetett lenni, hogy úgy csinálunk, mintha nem, holott valójában mégis, hovatovább ezzel teremtünk mesterséges helyzetet..."

sajtónyelv

Nyirő József

"Bokor is alig, amit éjszakára magára húzzon a didergő őz."

Bólya Péter

Nyirő József

A segédszóalkalmilag valódi szavakat is helyettesíthet, s ekkor szokatlanságával ragadja meg az olvasót.

A feltételezésre és az ellentétre találunk alább példát.
"Mert van fa, amelyiknek a gyökere nagyon mélyen bent van a földben. Évszázados mélységekre bent, És ember is van ilyen. És sem az ilyen fát, sem az ilyen embert nem bánthatja nagyon a vihar. Csak megtépheti, de kidönteni nem bírja. Mert a gyökere benyúlik a föld szívéig éppen s a föld hűséges erővel megtartja az ilyen fát s az ilyen embert." "És bár lehettél volna, mint az angyal, / időtlen malmot nyomni lesz sorod, / mert földre buktál zúzott, sáros arccal." "

Karácsony Benő

Wass Albert
"Jókora fehérnép volt, ha a fél karját ráejtette valakire, az összeroskadt a súlyától."

Pilinszky János

Az álszók jelentésének is lehet stílusértéke. A vonatkozó kötőszó formai eszköze a megszemélyesítésnek Csaplár Vilmos novellájában:
"Úgy siklottam át az ismerős tájon, mint egy menetrend szerinti hajó, akinek mindegy."
A mint, mintha, akár kötőszók a hasonlatok alaki oldalának részei:
"Otthon a kerti házacska úgy kuporgott a fák között, mint egy várakozó kutya." Tamási Áron

Hasonlóképpen fokozhatják a feltételezés, az ellentét, az ok vagy a megengedés, beleegyezés érzését az olvasóban a ha, a de, a mert vagy a bár kötőszók.