Az alárendelő szószerkezet tagjainak jelentése is kiválthat esztétikai élményt. A tagok között keletkezhet jelentésbeli feszültség (szinoníma, ellentét, stb.) , alkalmilag különleges mondatrész- vagy szófai szerepet tölthetnek be a szószerkezet tagjai, s ki is emelhetjük a szószerkezetet megszokott nyelvi rétegéből. A szószerkezetek közül a leggyakrabban a minőségjelzős szószerkezet kap stílustöbbletet.

Néhány jellegzetes stíluseszköz:
a.) Alkalmi funkcióváltás: "mint volt tengerész, ki holtan is hajóhozó látóhatárra kémlel" (JÉKELY ZOLTÁN)
b.) Paradoxon (Paradoxon: látszólagos képtelenség) : "Kihalt nékem a természet, - / Éltem egy hosszú halál." (KISFALUDY SÁNDOR)
c.) Oxymoron (Oxymoron: ellentét a minőségjelző és a jelzett szó között) : "Miután lassított sietséggel visszatértem, és lassított sietséggel kiszálltam a hajóból, valaki hozzám lépett, rikácsolt. Azt akarta mindenáron megtudni, hogy hol voltam két hétig." (CSAPLÁR VILMOS)
d.) Kiazmus (Kiazmus: a szószerkezetet alkotó két szónak ellentétes szórendű, de szimmetrikus elhelyezése) : "Földön hó, felhő az égen" (PETŐFI SÁNDOR)
e.) Intranzitív (Intranzitív: tárgyatlan) ige tranzitív (Tranzitív: tárgyas) használata: "nézd körül a kamrát, van-e még abból a pirosból" [ti. a borból] (JÓSIKA MIKLÓS)
f.) Költői jelzők (Költői jelzők: többnyire szóképet is alkotnak) : "hullámoztak a felkorbácsolt szenvedélyek" (KEMÉNY JÁNOS)
"Ebben a nagy zenebonás fényben / vasreménybe öltözöm" (NAGY LÁSZLÓ)
g.) Nyelvi rétegek szavainak vegyes felhasználása: "A történelem gyilkos lebuj, ahol irtózatos arcú zsiványok államot ferbliznek. Ahol vérszaga van minden kártyának, s rablást pislog minden hunyorgató szent. Vérrel fülledt nehéz titkú cirkusz, ahol a népek fekete trambulinján hőst ugrik a gyilkos, politikát a zsivány és a csirkefogó." (SZABÓ DEZSŐ)

Az alárendelő szószerkezetekre jellemző stíluseszközök nemcsak a szépirodalom nyelvében, hanem hétköznapi beszédünkben is gyakoriak. A köznyelvben is használunk képeket (pl. köznyelvi metafora, metonímia, hasonlat, megszemélyesítés, stb.) , alkotunk alkalmi, szokatlan nyelvi alakulatokat, s mindez hozzájárul beszédünk elevenségéhez, szemléletességéhez (pl. a rend és a tisztaság kényszerzubbonya, legelteti a szemét, földbe gyökerezik a lába, küszöbön áll valami). Különösen a sok ötletes szószerkezettel találkozhatunk az ifjúság nyelvhasználatában: agyilag zokni, amortizált csaj, átment laposba, belebújt a nyúl stb.