Ha növeljük a szöveg terjedelmét, szükségszerűen változniuk kell a konnektoroknak (kapcsolóelemek) is, hiszen egy-egy alsóbb nyelvi szinten már megismert kapcsolóelem hatósugara nem terjedhet többoldalnyi távolságra. Ha tehát a szöveg egésze minőségileg különbözik a textémától, nyilvánvalóan kell lenniük a teljes szövegre jellemző kohéziós eszközöknek is.

A különféle szövegek megszerkesztettségi foka igen különböző lehet (pl. kötetlen beszélgetés és megszerkesztett szónoklat vagy előadás, avantgárd költemény vagy realista regény), a szövegösszetartó erő mégis jelentkezik mindegyikükben. A szövegeknek egy jelentős része címmel kezdődik, s ennek a címnek globális kohéziós ereje van, azaz hatósugara a szöveg egészére kiterjed.

A szomszédos mondatok között már vizsgált utalóelemek egy része alkalmas arra, hogy a szövegnek egy távolabbi helyén felbukkanva is egyértelműen jelezze a korreferens elemeket (izotópia), s ezáltal a szöveg egységét. Ilyen eszköz lehet bizonyos névszók (tulajdonnevek, gyakran megjelenő tárgyak elnevezése, állandó jelzők stb.) ismételt előfordulása, bizonyos nagyobb nyelvi egységek figyelemfelkeltő ismétlése stb. Az anaforának és a kataforának a legváltozatosabb eszközeit figyelhetjük meg a szöveg egészére vonatkoztatva is.

A cím és a bevezető szövegmondatok (levélben megszólítás, népmese kezdő formulája stb.) szükségképpen előreutalnak, s bizonyos névmási tartalmú utalóelemek is lehetnek tartalomváró, kataforikus szerepűek (pl. SZABÓ MAGDA drámájának címében: Az a szép fényes nap). Hasonló funkciót tölthetnek be a kérdő névmások, amelyekre válasz következik, s a szöveg megszerkesztésére vonatkozó kifejezések (egyrészt, másrészt, lásd lejjebb stb.).

Az anafora még ennél is gyakoribb. A textémában is alkalmazott mutató névmási anaforán kívül visszautalnak a legkülönfélébb ismétlések, a szinonimák, sőt az antonimák is. Anaforikus szerepűek a szövegműveket lezáró, hagyományra épülő sablonok (elköszönés, összefoglaló vagy emlékeztető megjegyzés a szöveg végén, versek refrénje stb.).

Természetesen mindkét típusú utalásnak feltétele a referenciális azonosság vagy legalábbis az indikátor (az első említés nyelvi kifejezője) és az alterátor (az utalóelem) közötti tartalmi-logikai kapcsolat, pl. bennfoglalás (inklúzió):

Az utalásnak feltétele a referencális azonosság vagy legalábbis az indikátor (az első említés nyelvi kifejezője) és az alterátor (az utalóelem) közötti tartalmi-logikai kapcsolat, pl. bennfoglalás: "Kertünkben kinyílt az ibolya. Ez a virág a tavasz hírnöke."

BALÁZS JÁNOS példája