A magatartás és a nyelvhasználat kapcsolata alapján lehet a szöveg stílusa: durva, bizalmas, közömbös vagy éppen választékos. A beszédhelyzet függvényében beszélhetünk informális, közömbös vagy formális szövegekről. A nyelvi értékelés szempontjából: értékmegvonó (ironikus, gúnyos), közömbös, értéktelítő (patetikus) szövegek jöhetnek létre. Az időtényező határozza meg, hogy az adott szöveg közömbös, régies, újszerű vagy éppen anakronisztikus. A nyelvváltozatokra is jellemzőek bizonyos stíluselemek, ezek alapján jellemezhető egy-egy szöveg a szépirodalmi, nyelvjárási, népnyelvi, diáknyelvi, szaknyelvi stb. minősítéssel.

Egy adott korszak nyelvhasználatát tekintve különböző szempontokból vizsgálhatjuk a szövegek stílusát. Az ún. szociokulturális tényezők (magatartás, helyzet, érték, idő, hagyományozott nyelvváltozatok stb.) alapján nemcsak egy-egy szónak, hanem az egész szövegnek is lehet stílusértéke. A szótárak stílusminősítéseiből megismert stíluskategóriák teljes szövegekre is vonatkozhatnak, a stilisztikai hagyomány ezeket a stílusváltozatokat stílusrétegeknek vagy stílusárnyalatoknak nevezi.

A szövegeket stilisztikai szempontból is vizsgálhatjuk egy adott korszakra (pl. a mai magyar nyelvre vagy a 18. század nyelvhasználatára) jellemző szinkrón, illetőleg a különböző korszakok nyelvhasználatát, stílusát tanulmányozó diakrón módszerrel.