"A szöveg makroegységei - az antik retorikák alapján - a bevezetés, a tárgyalás
és a befejezés. A tárgyalás, a szöveg legterjedelmesebb része, tovább is
bontható legalább két részre: egy előkészítő és egy kifejtő részre."
GALGÓCZI LÁSZLÓ

Előző tanulmányainkból már tudjuk, hogy az előző fejtegetés csak nagy általánosságokban érvényes az összes szövegre. Az egyes műfajokban, beszédhelyzetekben stb. igen nagy eltérések mutathatók ki.

A szöveg makroegységei a bevezetés, a tárgyalás és a befejezés. Ez a szerkesztési szabály nem az egyes nyelvek sajátossága, hanem univerzális, azaz bármely nyelven alkalmazható módszer. A szövegszerkesztésnek ez a síkja tehát nem nyelvi eszközökkel dolgozik, hanem a nyelven kívüli valóságba, a gondolkozás területére vezet. Egy hasonló elveken épülő gondolatsort bármely nyelvre lefordíthatunk a gondolati sík (a mondandó) meg- változtatása nélkül. A szöveg mélyszerkezete nem változik, az egyes szövegek csak felszíni szerkezetükben térnek el egymástól.

Ha a szöveg mély szerkezetéről fogalmat kívánunk alkotni, tömörítenünk kell egy terjedelmes szöveget. Ami a lényegtelen szövegelemek elhagyása után visszamarad, az szemlélteti leginkább a szöveg mélyszerkezetét, ez mutatja a szöveg gondolati vázát.