Nem minden szövegnek van címe. A hétköznapi beszélgetések, a levelek, a rövid hírek jó része cím nélkül, "in medias res" (különösebb bevezetés nélkül, rögtön a lényegre térve) kezdődik. A bevezető formulák (megszólítás, kapcsolatfelvétel stb.) fontos elemei az efféle szövegeknek, de nem jelzik, hogy miről is szól a szöveg, tehát nem lehetnek címek.

A valódi cím a szöveg egészére vonatkozó indító formula, amely a globális kohézió eszköze. Sok esetben nem is mutathatók ki lineáris kapcsolóelemek a cím és a szöveg első textémája között. A címnek többnyire rámutató (deiktikus) vagy előremutató (kataforikus) szerepe van, jelzi, hogy mi fog következni, mi a szöveg témája, mondanivalójának lényege, rövid tartalma, milyen a hangulata. A jó cím felkelti az érdeklődést.

Történetileg az első címek terjengős tartalmi kivonatok voltak (pl. SWIFT Gulliver utazásai című regényének fejezetcímei), de már az ókorban is találkozhatunk rövid utaló szerepű címekkel (pl. HORATIUS De arte poetica - A költészet művészetéről).
Az irodalmi művek címe lehet teljes mondat alakú (És mégis mozog a Föld!, Légy jó mindhalálig!) félmondatnyi terjedelmű (Mire megvénülünk, Akik kétszer halnak meg), a címek nagy része azonban nem mondat alakú.