A rögtönzött szöveggel szemben (amely mindig nyitott, tetszőlegesen folytatható) a szövegmű kész, azaz mondanivalónk végső formája. Tartalom szempontjából a teljesség, megformáltság szempontjából pedig a kerekség, lezártság jellemzi.

Az anafora egy korábbi szövegrészre, információra való visszautalást jelent. A legkülönfélébb ismétlések, szinonimák, antonimák is bírhatnak visszautaló funkcióval. Anaforikus szerepűek a szövegműveket lezáró, hagyományra épülő sablonok: elköszönés, össze

Kataforának nevezzük a névmások előreutaló használatát a szövegben. Pl.: Őt láttam meg először. Akkor még nem tudtam, hogy Bercinek hívják.

Alterátornak nevezzük a szövegkohézió utalóelemét.

A félmondatnyi cím azt jelenti, hogy az adott szöveg címe nem egyszavas, nem egy egész mondatból áll, hanem több szószerkezetből, ami hozzávetőleg fél mondatnak felel meg.

Az irodalmi művek címe lehet teljes mondat alakú (És mégis mozog a Föld!, Légy jó mindhalálig!) félmondatnyi terjedelmű (Mire megvénülünk, Akik kétszer halnak meg), a címek nagy része azonban nem mondat alakú.

A deiktikus cím a címek egyik lehetséges fajtája, azért kapta ezt a nevet, mert egy deiktikus kifejezés szerepel benne. Ez általában egy névmást jelent, amely rámutatás szerűen utal valamilyen személyre, tárgyra vagy egyéb tényezőre a szövegből.

Egy szövegen belül a bevezetést, a tárgyalást és a befejezést a szöveg makroszerkezeti egységeinek nevezzük.

A tömörítvény egy adott szöveg rövidebb, kivonatolt, sűrített változata. Tömörítvény készítésekor fontos, hogy csak a lényeget kiemelve foglaljuk össze a szöveget, logikusan felépítve és ugyanúgy összefüggő szövegbe rendezzük.

Az antonim szöveg egy adott témáról ellentétes tartalommal íródott szöveg.

A tematikus főnév a fogalomkörök szerint elkülönített főnevek azon csoportját jelöli, amelyek egy szövegegységen belül a szövegkohéziót (szövegösszetartóerő), s annak eredményeként az értelmezést, a megértést segítik. Az egység, a téma az egész szövegre,

Jelentéselemek a szavak, szószerkezetek. Szöveg esetében szémák. A szöveg jelentésének egységét a jelentéselemek hálózata teremti meg. Azonos valóságdarabra utaló jelentéselemek pl.: ismétlés, rokonértelműség, antonima, értelmezés, körülírás, hasonlóság,

Az egymástól csak kismértékben különböző szövegeket, szövegváltozatokat tekintjük paronim szövegeknek.

Egy szöveget akkor nevezünk deduktívnak, ha egy, már meglévő feltevésből kiindulva próbálunk magyarázatot találni a szövegben megfogalmazott állításra. Ennek fordítottja az induktív szöveg.

A szinonim szöveg rokon értelmű szöveget jelent. Több különböző változatban ugyanaz a jelentés.

A tartalomelemzés a szövegek mögöttes jelentésével foglalkozó tudományág. Eredményei révén például kideríthető, hogy egy név nélkül ránk maradt kézirat kitől származik, ki írta a névtelen levelet, nő vagy férfi, milyen életkorú, műveltségű és származású e

A vezérmotívum az újkori novellák tipikus eszköze, amely fontos tartalmi kifejezőeszköz, hiszen bármilyen nyelvi formában utalhat rá a szerző. Lényege a felhasznált nyelvi elemek referenciális azonossága. A vezérmotívum rokon jelenség a kulcsszóval, de a

A parabola görög-latin kifejezés. A mértanban használatos jelentésén kívül az irodalomban olyan jelképes történetet, példázatot jelent, amely erkölcsi tanítást tartalmaz. A bibliai példabeszédek majdnem mindegyike parabola. Az irodalomtörténetben például

Kulcsszónak vagy jellemszónak valamely fogalomrendszer legfontosabb, központi jelentőségű fogalmát jelölő szót nevezünk. A tartalom lényegi elemére irányítja a figyelmet, a szövegben lévő kulcsszók kiemelésével felvázolhatjuk a témahálózatot. Rokon fogalo

A sifre titkosírás, rejtjel. Ilyen volt például a II. világháború idején alkalmazott Enigma, valamint az amerikai katonák által a távol-keleti hadműveletekben használt navajo indiánnyelv.

Szóbeli- illetve írásbeli közlésfajtát különböztetünk meg. A közlésfajták: egyenes beszéd, függő beszéd, egyenes-függő beszéd. Van még monológ, párbeszéd, egyenes, függő, szabad-függő beszéd, leíró, elbeszélő, értekező közlésfajta.

A hangszimbolika a nyelv hangjait alkalmilag stíluseszközzé tévő művészi eljárás elnevezése, a hangok fizikai-akusztikai tulajdonságain alapszik. A zöngétlen zárhangok (p, t, k) például nagyobb mennyiségben kellemetlen hangzásúvá, "kopogóssá", keménnyé te

Az irodalmi alkotásokat költői képek és fantázia képek rendszere alkotja. Ezek általában egyediek, csak az adott műalkotásra jellemzőek. A költő gondolatait, érzéseit, vágyait kötői képekben fogalmazza meg, amelyek általában rendszert alkotnak. Például Tó

Az alakzatrendszer kifejezés jelentheti az alakzatok különböző módon történő csoportosítását vagy a szövegben rendszert alkotó jellemző alakzatokat. A szövegen belül az alkotó egyéni módon vagy a hagyományoknak megfelelően használhatja az alakzatok különf

az a jelenség, amikor párhuzamosan jelentkezik v. jelen van kettőnél több stílus (pl. a 20.sz. elején az avantgárd stílusok).

A stílusparódia irodalmi értelemben vett nyelvi utánzást jelent. Ez az utánzás már egy igényes változata a paródiának. Hatása vicces, általában nevettető. A túlzás különböző eszközeit alkalmazva emeljük ki vele a parodizált dolog nyelvi és tartalmi jellegzetességeit.

Bizonyos szövegek része vagy akár egésze lehet sértő, bántó, becsmérlő. Az ilyet durva szövegnek nevezzük. Stíluselemként még irodalmi alkotásokban is találkozhatunk vele. A realista és a naturalista stílus gyakran alkalmazza. A szereplők jellemzése is ár

Az uniformizálást megtagadó, lazább, kötetlenebb stílusú és szerkezetű szöveget informális szövegnek nevezzük. Ez esetben nincsenek olyan betartandó kritériumok, amelyek befolyásolnák szóválasztásunkat, a szöveg szerkezetét, esetleg megjelenési formáját,

A választékos szöveg kifejtett, pontosan fogalmazott, kifinomult fogalmazási módban írt szöveg. A választékos szövegben gyakoriak a rokon értelmű szavak, az érzelmi, festői hatások. Legjellemzőbb vonásai: a változatosság, a szemléletesség, a képszerűség,

A szociokultúrális tényezők azok a nyelven túli, társadalmi és kulturális tényezők, amelyek a nyelv és a különféle nyelvi regiszterek kialakulását, illetve a beszélő nyelvhasználatát és beszélt nyelvváltozatát meghatározzák. Pl. műveltség, valamely adott

A szövegeket a beszédhelyzet mentén, a szöveg és az olvasó/hallgató közötti viszony alapján formális, közömbös és informális szövegekre oszthatjuk. Formális egy szöveg, ha bizonyos alaki-formai kötöttségeket betartva készül, vagy így kell készülnie (pl. h

Régies az a szöveg, amely elemeit, grammatikáját, szóhasználatát, stíluselemeit, vonásait tekintve egy korábbi időszak nyelvállapotára utal. A régies, archaizáló elemek lehetnek kiavult szavak (isa 'bizony', rér 'sógor'), fogalmi archaizmusok, amelyeket m

A diáknyelvi szöveg a diákok beszédmódja, csoportnyelve, amely a köznyelvtől az iskolai és általában a diákélet fogalmainak, tárgyainak sajátos elnevezésében különbözik. Kedveli a tréfás szóképzést és szórövidítést, a humoros szóképeket és olykor az argó

A bizalmas szöveg meghatározott személyhez szóló beszélt vagy írt nyelvváltozat, akivel a beszélőnek, írónak a viszonya bensőséges, s mellőzhetők a formális kifejezések, stíluseszközök. A bizalmas szöveg gyakran csak azon személyek számára érthető, akikhe

A szónoki stílus a szónoki beszédek, a szónoklatok nyelvhasználata. A szónoki stílus lényege a meggyőzés. Nyelvezete szemléletes, képszerű, gyakran ünnepélyes. Élénk szóhasználat, változatos mondatszerkesztés jellemzi (felkiáltások, kérdések, ellentétes m

A publicisztikai stílus az újságírás, a rádió és a televízió (sőt: képújság, reklám, internet) nyelve. Feladata a tájékoztatás a gazdasági-, politikai- és társadalmi élet időszerű eseményeiről. Szándéka a meggyőzés, a cselekvésre késztetés. Jellemzői a ka

A sajtónyelv az egyik leggazdagabb nyelvváltozat. Jellemző vonása a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés. Kedveli a közkeletű nyelvi kifejezőeszközöket, fordulatokat, a hatásos új szavakat (neologizmusokat), nagy számban használ

A tudomány nyelvhasználatára jellemző stílust tudományos stílusnak nevezzük. Jellemző rá a tárgyszerűség, pontosság és logikus szerkesztés. Szóhasználatában semleges, kerüli az érzelmi és festői hatási nyelvi elemeket. Gyakoriak benne az ismétlések, az id

Olyan mű, mely a társadalom kisebb-nagyobb egységeinek életviszonyait írja le.

A műgond annak a folyamatnak a része, amelyben a művész javítja és tökéletesíti alkotását, hogy az színvonalas és hibáktól mentes legyen. Ezért a műgond elengedhetetlen követelmény a szerzők számára.

Műfordító az, aki egy teljes idegen nyelvű szöveget képes visszaadni anyanyelvén a lehető legpontosabban, ügyelve a stilisztikai sajátosságokra is (nyelvi rétegek, stílusárnyalatok közvetítése). Szükséges az adott idegen nyelv (közel) anyanyelvi szintű is