A szövegverses vagy prózai, szóbeli vagy írott formája (rövid vagy hosszú terjedelme, tömörség vagy terjengősség és ezek váltogatása), ritmusa (hangsúlyos, időmértékes verselés, gondolatritmus, szabálytalan lüktetés) ugyancsak hatásos.

A szöveg lehet egységes (a teljes szöveg ugyanahhoz a stílusréteghez, stílusárnyalathoz vagy korstílushoz tartozik) vagy kevert stílusú, amelyben többféle stílusréteg, árnyalat vagy korstílus jellegzetességei vegyesen fordulnak elő. Bár az egységes stílus éppen egysége miatt fejti ki hatását, a hirtelen stílusváltás mindig meghökkenti a befogadót, különleges élményt nyújt. Ez utóbbi jelenséget stíluspluralizmusnak nevezzük.

A nyelven kívüli eszközök is kaphatnak stílusértéket a szöveg esetében. Az alsóbb nyelvi szintekre jellemző esetek a teljes szöveg hatását még inkább fokozzák: a kézírás, a nyomdakép (betűtípus, tördelés, képek stb.), szóbeli közlésben a fonetikai megoldások vagy a gesztusok erősíthetik, színezhetik vagy éppen kiolthatják a nyelvi eszközökkel megfogalmazott mondanivaló hatását.

A közlésfajták (egyenes beszéd, függő beszéd, egyenes-függő beszéd) és a szövegfajták keveredése egy hosszabb szöveg keretein belül különleges jelentést hordozhat, mindez jellemző lehet a stílusrétegre vagy éppen a műfajra is. A megfelelő módon elhelyezett párbeszédes részek (például egy szöveg szerkezetileg fontos helyén) felhívhatják a figyelmet arra, hogy az írónak ezzel a résszel különleges szándéka van: MÓRICZ ZSIGMONDBarbárok című novellájának párbeszédes részei különleges drámaiságot hordoznak. Hasonló stílushatása lehet egy hosszú prózai szövegbe ágyazott versnek is.

Különleges helyzetben vannak a titkosírással írott vagy az ismeretlen eredetű szövegek, amelyeknek megfejtése, szerzőjük meghatározása nem egyszerű feladat. Rendkívüli logikai képességeket kívánt például az egyiptomi hieroglifák vagy GÁRDONYI GÉZA titkosírásának megfejtése. Az ismert nyelven írott szövegek szerzőjének meghatározásában igen fontos szerep jut a stílus jellemzőinek. A stílusjegyek ugyanis nemcsak korra, stílusrétegre jellemzőek, hanem az egyes emberre is (egyéni stílus). Az átlagember egyéni stílusa kevésbé jellegzetes, mint ismert nagy íróinké. Ennek ellenére például a névtelen levelek íróját nagy valószínűséggel azonosítani lehet nyelvi-stilisztikai jellegzetességeik alapján. Nagy íróink, költőink egyéni stílusával tanulmányok és monográfiák sora foglalkozik, de a gyakorlott olvasó is ráérezhet olyan stílusjegyekre, amelyek alapján felismeri, ki is írt valamely művet. Ezeket az egyéni jellemvonásokat túlozza el a paródiaszerző, amikor egy-egy stílusparódiát készít. Hasonló módon az egyéni stílushoz az egyes műfajoknak is vannak jellemző stílusjegyeik.

Az alsóbb szintű nyelvi elemeknek matematikai módszerekkel is kimutatható halmozása vagy bizonyos elemek hiánya csak egyik eszköze a stílushatás elérésének a szövegben, s elsősorban a szépirodalomra jellemző. A szövegek azonban igen sokfélék, és a bennük előforduló nyelvi jelek alkalmazása igen bonyolult szabályokhoz igazodik. Ennek megfelelően a szövegeken sokféle stílusréteg, stílusárnyalat és korstílus jellegzetességei figyelhetők meg.