A szöveg mikroszerkezetének értelmezésében akadnak véleménykülönbségek az egyes szerzők között. Van, aki a mondattömb- és a textémaszinten tárgyalt kapcsolóelemeket érti mikroszerkezeten, mások a textémák között kialakuló kapcsolatokat. Mi ez utóbbi felfogást követjük, hiszen a mondatok közötti nyelvtani és jelentés szintű kapcsolóelemek kérdése jórészt már a textémaszinten eldőlt. A szöveg nagy egységeinek, a bevezetésnek, a tárgyalásnak és a befejezésnek a közvetlen összetevőkből (textémákból, textématömbökből) való megszerkesztése a szöveg mikroszerkezetének alapvető problémája.
A szöveg három fő része nem közvetlenül épül fel a bekezdésekből, hanem bennük a textémák is tömbösödnek. Vannak köztük fontos és kevésbé fontos információhordozók. A textémák mondatai - mint tudjuk - a tételmondatok köré tömbösödtek. A sok-sok tételmondat közül a leglényegesebb információkat hordozó tételmondatok fókuszmondatokká váltak, s az ezeket tartalmazó textémák köré tömbösödnek a többiek. Ily módon alakul ki a szöveg mikroszerkezetének hierarchiája, amely döntő mértékben hasonlít az alsóbb nyelvi szintek tömbösödési módszeréhez.
A fókuszmondatok alapján összeállítható szövegváz tartalmazza a szöveg lényegét, az ún. tömörítvényt. Ha egy szövegben nem találhatók nagy kohéziós erejű fókuszmondatok, akkor az a folyamatosan laza kohéziójú szöveg összefüggéstelen lesz. Ha a kohézió hosszabb-rövidebb szakaszokban meglazul, ez csoportosítja a szöveg egységeit. A nyelvi szintek rendszerében megfigyelhető a tartalmi-formai jellegzetességek súlyának eltolódása. A szövegszint formai tulajdonságai alig foghatók meg, a mikroszerkezet tulajdonságai is erőteljesen tartalmi vonatkozásúak (tartalmi-logikai viszonyokat kifejező kötőszók, ismétlések stb.). A beszerkesztettség és a megszerkesztettség lényege azonban nem változott: ahogyan a szavakat magánhangzóláncra, a mondatokat állítmányláncra felfűzött szerkezetekként kezelhettük, ugyanezt megtehetjük a szöveggel is, amikor fókuszmondatokra felfűzött szerkezetként ábrázoljuk. Ezen a ponton találkozik a formai és a tartalmi oldal.
Minden szintű nyelvi elem őriz az előző szintről magával hozott sajátosságokat. Ha ilyenek nem lennének, akkor nem volna olyan könnyen átjárható a nyelvi szintek rendszere. A szövegszinten a textémák kapcsolódásakor figyelhetünk meg olyan kapcsolóelemeket, mint amilyenek a mondatok és mondattömbök között (sőt az összetett mondatok tagmondatai között is) felléptek.
A szövegszinten a textémák kapcsolódásakor figyelhetünk meg olyan kapcsolóelemeket, mint amilyenek a mondatok és a mondattömbök között felléptek:"De a hamisan szerzett gazdagság ura nemcsak tolvaj volt, hanem fukar is. Egyetlen lányát láz ölte meg, mert nem adott pénzt az orvosságra, feleségét pedig a bánat vitte el, hogy nem segíthetett a lányán. Így aztán a fukar ember vénségére teljesen egyedül maradt. Ám a lelke akkor sem nyugodott. Egész nap a falut járta, és azt leste, hol mit csenhetne el. Ahol magas kürtőkalapjában, hosszú, fekete kabátjában megjelent, és szúrós tekintettel körülnézett, a gyerekek riadtan futottak be a házba, s rejtették arcukat az anyjuk szoknyájába."
SZŐKE JÓZSEF
A bekezdéseken belül a tömbösödés velejárója, hogy kialakul egy előkészítő és egy kifejtő rész. A bekezdések szerkezetének (mikroszerkezet) és a teljes szöveg szerkezetének (makroszerkezet) a felépítése hasonló. Ez teszi lehetővé, hogy egyetlen bekezdés is lehessen szöveg értékű.
GALGÓCZI LÁSZLÓ alábbi példaszövegén keresztül a szöveg makro- és mikroszerkezetének kialakulását tanulmányozhatjuk.
(ILLYÉS GYULA Magyar beszéd - elemistáknak című írása alapján).
- I.) (1) Az emberek általában azt hiszik, hogy szépen, "művészien" írni azt jelenti, hogy egyszerű gondolatait az ember jól fölcifrázva, bonyolultan adja elő. (2) Ennek éppen az ellenkezője igaz. (3) Szépen az ír és beszél, akinek sikerül még a bonyolult gondolatait is egyszerűen és világosan előadnia. (4) A művészet pedig ott kezdődik, ahol az ember az ilyen előadással még élvezetet is szerez hallgatóinak.
- II.) (1) A magyar nyelv természeténél fogva az egyszerűséget és a világosságot kívánja. (2) Nem minden nyelv ilyen. (3) Vannak nyelvek, amelyek nem is annyira az észhez, mint inkább az érzelmekhez akarnak szólni. (4) Vannak még csavaros, sőt köntörfalazó természetű nyelvek is.
- III.) (1) A magyar nyelvnek a maga sajátos természete onnan van, hogy kialakításában vajmi kevés része volt alkuszoknak, kereskedőknek, fiskálisoknak s más efféle csűrőcsavaró beszédű embernek. (2) Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar.
- IV.) (1) Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. (2) Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. (3) Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. (4) Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre.
- v.) (1) Ebből az következik, hogy a jó magyar írás és beszéd tanítását voltaképpen a helyes gondolkodás tanításával kell kezdeni. (2) Ki gondolkodik helyesen? (3) Aki az igazat keresi.
- VI.) (1) Az írás és a beszéd módja mindenkit leleplez. (2) Jól beszélni és írni magyarul, ez tehát igazából: jellemkérdés.
- VII.) (1) Az íróság ott kezdődik, mikor az ember felelősséget érez egy alany és egy állítmány összefűzésekor is; mert az is becsületvizsga; állítás, amiért helyt kell állnia. (2) Egy életen át! (3) Egy nemzet életén át!
A bekezdések kapcsolata:
Bevezetés Tárgyalás Befejezés
K K
I + {II + {[(III MŐ IV) <-V] MŐ VI}}<-VII
A szöveg makroszerkezete:
Bevezetés Tárgyalás Befejezés
K K
I + (II <- VI) <- VII
Ez a fajta mikro- és makroszerkezet a szövegnek a formai oldalát jellemzi, mégis nehezen fogható meg pusztán formai jellegzetességek alapján. A szövegegységek felismerésében sokat segítenek a gondolatmenethez leginkább igazodó szövegfonetikai eszközök, illetőleg az ezeket pótolni igyekvő nyomdatechnika (bekezdések, új lapon való kezdés, fejezetszámozás stb.).