A szószerkezetekről általában elmondott szabály - ti. csak olyan szavak alkothatnak szószerkezetet, amelyeknek a jelentésmezője érintkezik - természetesen az alárendelő szószerkezetekre is igaz. Az alárendelő szószerkezet alaptagja azonban nemcsak formai szempontból van fölérendelt helyzetben, hanem a szószerkezet jelentésének a magja is egyben (bebizonyította tehetségét, feltápászkodik a heverőről, zordvárúr, a falupiacterén stb.). Igaz, hogy ha elhagynánk az alárendelt tagot, akkor a bővítmény tartalma hiányoznék a közlésből, mégis nyilvánvaló, hogy a szerkezetileg fontosabb elemnek egyúttal a jelentése is fontosabb.

Az alaptag fölérendelt helyzetben van, de jelenléte nem mindig elegendő a kommunikációban. Bővítménnyel való kiegészítése csak akkor lehetséges, ha a kiválasztott bővítmény és az alaptag jelentéselemei között találunk azonosat.

A hétköznapi nyelvben viszonylag könnyen felismerhető a szószerkezet két tagja közötti közös jelentéselem, de az átlagos beszélő is gyakran használ átvitt értelmű kifejezéseket, amelyekben a szószerkezet tagjai közötti jelentésbeli kapcsolat csak a képszerűség síkján fejthető meg (pl. fátyolos hang, elhagyja a szobát, emelkedik a színvonal stb.). Gyakoriak az olyan esetek is, amelyekben a kéttagú szószerkezet jelentése nem kielégítő, feltétlenül kiegészítésre szorul (pl. komolyan venni valakit, árnyékba húzódva alszik). A kizárólag szerkezeti összefüggéseket bemutató ágrajzos elemzések ezeket a jelentésbeli összefüggéseket természetesen nem képesek érzékeltetni.

A míg a szavakból szószerkezet, majd mondat lesz, szemantikai oldalról számos átmeneti jelenséggel találkozhatunk. Így például: az alárendelő szószerkezetek csak egy részénél igaz, hogy az alkotóelemek jelentése összeadódik. Máskor a szavak jelentése képi síkon érintkezik, de ismerünk sokkal bonyolultabb kapcsolatokat is. Ugyanezt a jelenséget megfigyelhetjük az alsóbb nyelvi szinteken is (a morféma jelentése nem azonos az alkotó fonémák jelentésének összegével, a lexéma jelentése sokszor - különösen az összetett szavak esetében - nem azonos az alkotó morfémák jelentésének összegével).
fehér rózsa (a szavak jelentése egyszerűen összeadódik),
fehér karácsony (havas karácsony, azaz a szavak jelentése csak képi síkon adódik össze),
(nagyot) ugrott a szekér (a szószerkezetet alkotó szavak jelentése képi síkon érintkezik, de ez nem elegendő a közlés sikere szempontjából),
cigánykereket hány (a két alkotóelem eredeti jelentése alig játszik szerepet a szószerkezet jelentésének kialakításában, a szószerkezet állandósult szókapcsolattá vált, jelentéstani szempontból közel áll az összetett szavakhoz).
Ha a szószerkezet tagjai között a jelentésmezők érintkezése nem egyértelmű (pl. lila dalTóth Árpád versében), a szószerkezetnek különleges stílusértéke van.