A "mellérendelő szószerkezet" megjelölést általában olyan kéttagú szószerkezetekre szokás alkalmazni, amelyeknek tagjai a mondatban ugyanazon a mondatszerveződési szinten helyezkednek el, tartalmilag szorosan összetartoznak, s általában ugyanazt (vagy rokon jelentésű) toldalékot (azaz: segédszót) kapcsolnak magukhoz (pl. üldögélnek, gondolkoznak; a sofőrt és az utasát; télen is, nyáron is). Semmi sem indokolja azonban, hogy az egymással ugyanilyen módon kapcsolatba kerülő három vagy több tagú mellérendeléseket kizárjuk a mellérendelő szószerkezetek közül. A kettőnél több tagú mellérendeléseket külön névvel jelöljük: szószerkezetsort alkotnak (pl. a hegyekben, a síkságon, a folyó partján s a vízben is). A szépirodalmi művekben stílusélénkítés szándékával alkalmazott többszörös mellérendelést halmozásnak, halmozott mondatrészeknek nevezzük.

A szépirodalmi művekben stílusélénkítés szándékával alkalmazott többszörös mellérendelést halmozásnak nevezzük: "Nyár kezdete. Gyönyörű idő. Teljessé válik az élet. Minden mozog, lélegzik, dolgozik, küzd, változik. Fa, bokor, réti virág, bogár, lepke, víz, napsugár, madár, a föld minden lénye ismeri útját és célját." Nyírő József

Mindaz, amit általában a szószerkezetekről elmondhatunk, érvényes a mellérendelő szószerkezetre is. A mellérendelő szószerkezet tagjait többnyire közös hangsúly tartja össze, a szószerkezetet alkotó szavak jelentésmezője érintkezik, s továbbá formai jellegzetességek is összekötik őket.