A hír az a feldolgozott, ellenőrzött és valósnak bizonyult információ, amely közérdeklődésre tarthat számot, és amelynek nyilvánosságra hozatala nem sért közérdeket, sem jogos magánérdeket. Egy hír információinak megítélése, fontossága a hírérték. A hír f

A kétházas törvényhozás alsó és felső háza közötti kommunikáció. Magyarországon is üzenetváltás folyt az alsó és felső tábla között.

A kommunikáció létrejövéséhez elméletileg legalább két emberre van szükség: az egyik, aki közöl valamit, ő az adó, a feladó, a kódoló, a másik, aki a közlést megérti, vagyis a vevő, a címzett, a dekódoló, másképpen az olvasó, hallgató. A csatorna a közvet

A kód a nyelvi kommunikáció, a közlésfolyamat egyik alapvető tényezője, a megértéshez mindenképpen szükség van rá. Kód alatt a résztvevők által alkalmazott nyelv vagy jelrendszer olyan elemeit és szabályait értjük, amelyet a résztvevők mind kölcsönösen ismernek.

A nyelvi formát öltött (vagy kódolt) gondolat (szöveg) úgynevezett csatornán (pl.: levegőben terjedő hanghullámok, papírra írott szöveg stb.) keresztül jut el a címzetthez.

A sajtóműfajok a legrégebbi médiaműfajoknak tekinthetők. A sajtóműfajok kifejezés egy nagy gyűjtőfogalom, számos alműfaja létezik. Csoportosíthatjuk terjesztésének helye (pl. helyi, országos) és megjelenésének rendszeressége (pl. napi- és hetilap, havonta egyszer megjelenő lap) szerint. Alműfajai a következők: tájékoztató műfajok (pl. hír, tudósítás); véleményközlő, publicisztikai műfajok (pl. cikk, kritika); átmeneti műfajok (pl. riport, interjú); kiegészítő műfajok (pl. olvasói levél).

A vezércikk az írott sajtó különleges műfaja. A vezércikk a szerkesztőség megnyilatkozása, melyben az újság álláspontját közli az olvasóval olyan témákról, melyek ugyan nem feltétlenül napi aktualitásúak, de világos kötődést mutatnak az időszerű társadalm

A nyelv hangzásra, akusztikai hatásra épülő elemei a szövegfonetikai eszközök. Vannak közöttük olyanok, amelyek csak nagyobb nyelvi egységekben teljesednek ki igazán, azaz a szöveg egészére gyakorolnak hatást. Például a hangerősség, a hangterjedelem, a ha

A stílusszint a beszéd illetve a szöveg nyelvi megformálása. Élőszóban és írásban egyaránt elkülöníthető három stílusszint: a) a nyelvi eszményhez közelítő, választékos stílus, b) a mindennapi gyakorlat igényeinek megfelelő, nem különösebben választékos,

A föníciaiak először az egyiptomi hieratikus írást használták, majd ezután alakították ki saját ábécéjüket, feltehetően az időszámításunk előtti 14-13. században. Az ábécé 22 mássalhangzóból állt, nem tartalmazott jeleket a magánhangzókra. A görög, a héber és a cirill ábécé, valamint a latin írás, így közvetve az egész európai írás, a föníciai ábécéből alakult ki. A föníciaiak ábécéjük minden betűjének nevet adtak, az írás pedig jobbról balra haladt.

A hieroglifa tágabb értelemben képírásrendszerben használt írásjel. Szűkebb értelemben az ókori egyiptomi emlékeken fennmaradt képírást nevezzük így. A hieroglifák állhatnak az ábrázolt dolog, hangok vagy hangcsoportok helyett. Az egyiptomi írás eredete i

Érzéseinket, gondolatainkat nyelvi eszközökkel fejezzük ki, amelyet különböző tényezők befolyásolnak. A nyelvi eszközkészlet egyénenként változó, mert nagymértékben függ az egyén szókincsétől, műveltségétől, hangulati állapotától és az egyéniségétől. Ezek alapján minden ember máshogyan használja a nyelvi eszközkészletét. Minél jobban kihasználjuk nyelvi eszközkészletünket és élünk a széleskörű önkifejezési lehetőségekkel, annál sikeresebb lesz kommunikációnk.

A nyelv jelrendszer, ún. nyelvi elemekből áll, melyek különböző szinteket alkotnak. Minden szint a jellegzetes eleméről kapta a nevét. A szintek egymással szoros kapcsolatban állnak. A nyelvi szinteket két oldalról vizsgáljuk (megszerkesztettség és beszer

A redundancia olyan nyelvi elemek használata, amelyek új információt nem tartalmaznak, mégis ismétlődnek.

A szerkesztési (nyelvtani), tartalmi és hangsúlyozási szempontok alapján létrejövő nyelvi egységet, ha azok két valódi szó kapcsolatából alakulnak, szintagmának (szószerkezetnek) nevezzük. Csak olyan szavak alkothatnak szintagmát, amelyek egy jelentésmező

A nyelvi takarékosság kifejezés alatt azt a törekvést értjük, ami arra irányul, hogy minél kevesebb szóval minél többet tudjunk kifejezni. Így tömörebb, rövidebb mondatokat hozunk létre, amelyekből gyakran hiányzik például az ige vagy a névelő. A kihagyott szerkezeteket sokszor főnévi igenevekkel helyettesítjük.

A szemantika a nyelvtudománynak az az ága, amelyik a nyelvi formák (szóelemek, szavak, szintagmák, mondatok, illetve szövegek) jelentésével, tartalmi oldalával, és a jelentésváltozással foglalkozik.