Ahhoz, hogy a toldalék fajtájáról beszélhessünk, először is el kell határolnunk a toldalékot a tőmorfémától vagy a relatív szótőtől. A szótő és a toldalék közti határ felismerése viszonylag könnyű feladat, hiszen a tőmorféma vagy a belőle keletkezett relatív szótő fogalmi tartalommal (vagy azt képviselő névmási tartalommal) rendelkező valódi szó. Vegyük például a látogat szóalakot! A szótő leválasztása a lát ige jelentése és annak ismerete alapján lehetséges. A csokrok szóalakból a csokr- szótő kiemelése valamivel nehezebb, hiszen ez a tő nem szerepel szótárakban, nem használjuk önmagában. Tudjuk viszont, hogy vannak több változatú szótövek, amelyek bizonyos kiegészítésekkel (itt: csokor) megadják a jól ismert szótári tövet. Ez a módszer többnyire alkalmazható, legfeljebb a passzív töveknél akadhat problémánk.

Egy szó alaktani elemzésekor megkaphatjuk a tőmorfémát, illetőleg a keresett szótőt. Ha a megmaradt nyelvi elem egyik darabja még értelmes szóalakot hozhat létre (pl. a csokrokat szóalakból kikövetkeztettük a csokr- tövet, de a csokrok is értelmes, tehát az is tő, csak relatív), akkor a tőmorfémán nem egy, hanem több toldalék van. Ezzel a módszerrel megtalálhatjuk a szóalakot alkotó összes elemet, morfémát. A látogat esetében látog szóalak nem létezik, tehát az -ogat toldalékot egységként kell kezelnünk.
Miután megtaláltuk a toldaléko(ka)t, besorolhatjuk a tőmorfémához viszonyított helyzete alapján - magyar nyelvről lévén szó - a prefixumok vagy a szuffixumok közé. A legelső szóleg- eleme prefixum, a harangoz -oz eleme pedig nyilvánvalóan szuffixum.
Ezek után vizsgáljuk meg, milyen kapcsolatban áll a toldalék a szófajokkal!
a) A lépked szó-ked végződése nem befolyásolta a lép ige szófaji sajátosságait, a toldalék tehát szófajtartó. Hasonló tulajdonságokkal rendelkező toldalékok még: olvas-gat, húz-ódik, kert-ész, lépcső-n, libá-k, mozi-t stb.
b) Az álmos szóalak esetében az álm- (álom)szótő főnévi szófajú, a hozzá járuló toldalék(-os) megváltoztatta a szófaját, melléknévvé változtatta, tehát a toldalékszó fajváltó. Így viselkedik még az -ászik (pl. hal-ászik), a -z (pl. mintá-z), az -ít (pl. alap-ít) stb. vagy ritkábban a birtokos személyjel is (pl. a mehetnék igéből mehetnék-em főnév lett) is.
c) A kapkodva szóalak-vaeleme a kapkod relatív szótő (kap + kod) igei szófaját határozói igenévvé változtatta, de egyúttal le is zárta, hiszen újabb szófajváltozás ebben az esetben már nem lehetséges. A toldalék ezek szerint nemcsak szófajváltó, hanem szófajkötő is. További példa lehet a főnévi igenév képzője (a kap igébőlkap-ni főnévi igenév lett, és további szófajváltás nem lehetséges).
d) A toldalékok egy része szófajjelölő, mert például a patt- vagy a reccs-szótőről nem tudjuk megállapítani a toldalék nélkül a szófajt.

Eddigi vizsgálódásaink eredményeképpen tudjuk már, hogy a toldalék helyzete szerint pre- vagy szuffixum, és hogy megváltoztatja a szófajt vagy nem. Ezután következhet a toldalék pontosabb funkciójának a megállapítása, vagyis el kell döntenünk, hogy az adott toldalék képző, jel vagy rag-e.