A ragok másik nagy csoportját a viszonyragok vagy esetragok alkotják. Az indoeurópai nyelveket tanulók megszokták, hogy 4-6 esettel (nominativus, accusativus, genitivus, dativus, esetleg locativus, ablativus) van dolguk, s ennek megfelelően néhány viszonyragot kell használniuk. Ahhoz azonban, hogy minden nyelvtani viszonyt ki tudjanak fejezni, nem elegendőek a ragok, szükség van az ezekben a nyelvekben rendelkezésre álló elöljárószókra is (izoláló jelenség). Mivel a magyar nyelvben nincsenek elöljárószók, helyettük az agglutináló nyelvekre jellemző módon sokkal több ragot használunk, amelyek ráadásul több jelentést is hordozhatnak (pl. a rendben van, a hóban-fagyban, a sárban, az útban van, a liftben, a bajban van, a márciusban kifejezésekben a -ban, -ben ragok jelentése más és más).

A viszonyragok a viszonyítás kifejezésére szolgálnak, vagyis megmutatják, hogy a viszonyraggal ellátott szó alá van rendelve egy másik szónak, vele alárendelő szószerkezetet alkot (kést élez,gyertyávalval világít stb.). A viszonyrag jelzi a szó végleges helyét és mondatrészszerepét a mondatban.

Az ismert indoeurópai nyelvek 4-6 esetével szemben a magyarban 18-28 esetragunk van. (Az eltérő számadatok oka a tudósok közti nézeteltérés.)
Az esetragok között vannak olyanok, amelyek minden névszóhoz hozzájárulhatnak, de van néhány olyan esetragunk is, amely, csak erős korlátozásokkal használható (pl. a -szor, -szer, -ször csak számnévi szótő után állhat). Az alanyeset nem kap ragot (pl. király, sálak, kútja, ködmöneink,kutyáé, papagájodé stb. - összesen 42 lehetőség van az alanyeset kifejezésére), a tárgyeset végződése-t (szót, lovat, kutakat, lovunkat stb.), a birtokos jelző ragja-nak, -nek (az ajtónak a szárnya, a hegynek a lába stb.), a többi végződésünk pedig a legkülönfélébb határozók jelölésére szolgál (szobában, szobából, szobába, szobával, szobától stb.).

A helyhatározók kifejezése többnyire a belső (-ba,-be, -ban, -ben, -ból, -ből) és a külső helyviszonyt kifejező (-ra, -re, -on, -en, -ön, -ról, -ről, -hoz, -hez, -höz, -nál, -nál, -tól,-től) határozóragokkal történik, de a szótő jelentése is befolyásolja a toldalék jelentését. Ugyanaz a toldalék a szótő függvényében jelenthet helyet (pl. kapuig) vagy időt (pl. estig) stb. A részes eset-nak, -nek ragja alakilag egybeesik a birtokos jelző ragjával, ezért vannak, akik nem is tekintik a magyarban külön esetnek a birtokos és a részes esetet. Ismertebb határozóragok még a -val, -vel, -stul, -stül (a társ- és eszközhatározó ragja), a -vá, -vé (az eredményhatározó ragja), a -ként (a külső állapothatározó ragja, amellyel többnyire foglalkozásokra utalunk), az -ért (a cél- vagy okhatározó ragja), a -nként vagy -nta, -nte (osztó jelentésárnyalattal egészítik ki a határozók egyéb jelentését), az -ul, -ül, -an, -en, -lag, -leg, -képp(en) (a mód- vagy állapothatározó ragja), a -kor (az időhatározó ragja), a -szor, -szer, -ször (a számhatározó ragja).
A felsorolás természetesen csak tájékoztat bennünket a határozók fajtáiról, de korántsem jelenti azt, hogy egy-egy mondatrészt csak ilyen módon lehet meghatározni (l. részletesebben a mondatrészekről szóló fejezetekben az előző tanévek tankönyveiben).