Tananyag választó:
A jelek
Jegyzet szerkesztése:
A jelek
Eszköztár:

A toldalék morfémák közé tartoznak a jelek is, amelyek új szót nem hoznak létre, a szófajt nem változtatják meg, legfeljebb jelölik. A felelősökfőnév, a felelősekmelléknév esetében a szófaj meghatározásához az eltérő előhangzók is hozzájárultak Jósika Miklós Abafi című regényében:
"...legkisebb művei kicsinységekben nagyok, csodás voltok - azaz 'voltuk' - miatt"
a birtokos személyjel egy igéből főnevet hozott létre. A jelek a szóalakot nem zárják le, állhatnak utánuk újabb jelek vagy ragok. A képzőkhöz képest jóval kisebb számban vannak jelen a nyelvben. Jelentésük jól körülírható viszony jelentés: a jelek a nyelv szavainak összetartozását fejezik ki.

A jel kialakulása

A nyelv őskorában minden szót el lehetett látni ugyanazokat a kategóriákat kifejező végződésekkel, s ez tette lehetővé a mondatalkotást. Ha két-két szót össze akartunk fűzni mondattá, szükség volt az összetartozásuk jelölésére, s a mondatok bonyolultabbá válásánál ugyanez más szavak kapcsolatában is kialakult. Az alany és az állítmány összetartozását formai szempontból a szám- és személybeli egyeztetés mutatja, mindkettőn fellépett tehát az egyes vagy többes szám jele, illetve a személyt (első, második vagy harmadik) jelölő toldalék (pl. én mesélek, mi játszunk, a gyerekek kártyáznak, a beteg pihen).

Jel és rag viszonya

Az egyes szám nyelvünkben gyakoribb, ezért nincs külön jele, a többes számnak a jele a -k, amely a főnevekhez ma is ugyanúgy hozzájárul, mint régen, az igékben azonban már elhomályosult, összetapadt a személy jelölésére szolgáló toldalékokkal. Ez okozza, hogy az igei végződéseket ma ragnak nevezzük, hiszen utánuk más toldalék már nem állhat (pl. olvasunk), a névszókhoz kapcsolódó, személyre utaló toldalékokat pedig jeleknek, hiszen utánuk további szuffixumok jelenhetnek meg (pl. várunk-ban). Ami tehát történeti szempontból közös eredetű és azonos jellegű toldalék volt, az a leíró módszerrel nem bizonyítható. Ennek alapján törölnünk kellett a jelek közül az igék szám-személy kategóriáját kifejező toldalékot.

A jelek típusai

A toldalékmorfémák közé tartoznak a jelek is, amelyek új szót nem hozhatnak létre, a szófajt nem változtathatják meg, legfeljebb jelölik. A névszók esetében beszélhetünk a többes szám jeléről, illetve a személyre utaló birtokos személyjelekről (sok tankönyvben éppen az igei személyragokkal való hasonlóságuk miatt ragnak nevezik őket). A birtokos személyjelek jel mivolta nemcsak a helyzetükkel magyarázható, hanem azzal is, hogy képesek helyettesíteni egy másik szót, tudniillik a birtokost (pl. ház-am = ház + én, azaz -am = én), s így olyan szerepük van, mint a névmásoknak.