A toldalékmorféma
A viszonyjelentéssel rendelkező grammatikai morfémák (képzők, jelek, ragok) a beszédfolyamatban önállótlanok, hangsúlyt nem hordoznak (kivétel a stíluselemként használt toldalékmorféma), a tőmorfémával együtt alkotnak kiejtési egységet. A tőmorfémákhoz hasonlóan változtathatják alakjukat, s ily módon alkalmazkodhatnak a szótövekhez. A toldalékok között vannak egy-, két- ill. háromalakúak. A toldalékok alakváltozatainak az illeszkedésben van fontos szerepük.
Egyváltozatú toldalékok
Az -i (szegedi), -ig (estig), -t (edényt), -k (kocsik) stb. toldalékok bármilyen szótőhöz járulnak is, alakjukat sohasem változtatják meg. A -t vagy a -k előtt jelentkezhetnek ejtéskönnyítő magánhangzók, ún. előhangzók (pl. házat, házak), s bár a toldalékokkal együtt választjuk le őket a szótőről, ezek mégsem szerves részei a toldalékoknak. Természetes, hogy az egyváltozatú toldalékok illeszkedni nem képesek.
Kétalakú toldalékok
Vannak toldalékaink, amelyek vagy magas, vagy mély magánhangzós változatukban kapcsolódnak a szótövekhez, ily módon illeszkednek. Kialakulásukat a hangrendi és az illeszkedési törvényszerűségek magyarázzák. A hangok egymásra hatásával kapcsolatban már megismert szabályoknak megfelelően a magas magánhangzót tartalmazó toldalék általában a magas hangrendű szótőhöz járul (pl. lép-és), a mély magánhangzós pedig a mély vagy vegyes hangrendű szavakkal kapcsolódik össze (pl. lop-ás). Két alakváltozatuk van az alábbi toldalékoknak:-ban, -ben; -ba, -be; -ra, -re; -ról, -ről; -tól, -től; -ból, -ből; -nál, -nél; -va, -ve; -vá, -vé; -val, -vel; -nak, -nek; -an, -en; -ság, -ság;, -ás, -és; -ózik, -őzik; -ódik, -ődik; -ka, -ke; -cska, -cske; -ja, -je; -a, -e; -ó, -ő; -ós, -ős; -ja, -i; -unk, -ünk; -juk, -jük; -játok, -itek; -ják, -ik stb.
Háromalakú toldalékok
Háromalakú toldalékunk kevesebb van, a szótőhöz való kapcsolódásukat nemcsak a magas-mély, hanem az ajakműködés szerinti illeszkedés is szabályozza. Három alakjuk van a következő toldalékoknak: -on, -en, -ön; -hoz, -hez, -höz; -kod(ik), -ked(ik), -köd(ik); -kozik, -kezik, -közik; -tok, -tek, -tök stb.
Többalakú toldalékok
Nemcsak a hangrend és az ajakműködés alapján lehetnek a toldalékok többalakúak, a többalakúságot eredményezheti az előhangzó megléte vagy hiánya (hajó-nk, ház-unk, kert-ünk), a -j fellépése vagy elmaradása (lába, karja) stb. Az ilyen jelenségek alkalmasak arra, hogy jelentéskülönbséget eredményezzenek, és szóhasadás útján gazdagítsák szókincsünket (pl. a cipőnek talpa, a cipésznek a javítások elvégzéséhez talpja van).