A mondategység (leszámítva az alkalmi funkcióváltás esetét) a nyelv egysége, amelyet szerkezeti jellemzők különítenek el a többi nyelvi elemtől. A mondategységet jellemzi a megszerkesztettség, létrejöttéhez legalább két szó (egy alany-állítmányi szószerkezet) szükséges, amelyek egymással predikatív logikai kapcsolatban vannak. Ezt a tartalmi-logikai viszonyt nyelvi, formai elemek egészítik ki: az alanyt és az állítmányt egyeztetjük egymással számban és személyben (nő a fű, te ugráltál, virágoznak a fák stb.).
A mondategységnek ezt a két alkotóelemét közvetlen összetevőknek nevezzük, létük a mondategységet tartalmi szempontból két részre tagolja, alanyi és állítmányi részre. Formai szempontból a mondategység szervező ereje az állítmány. A mondategység közvetlen összetevői állhatnak önmagukban (puszta alany, puszta állítmány) , de a kommunikáció igényeinek megfelelően kiegészülhetnek egyéb bővítményekkel is (szerkezetes mondatrészek) . A mondatrészek halmozásának vagy bővítésének (lesüllyesztett predikatív viszonyok beépülése az elemi mondatba) csak az érthetőség szab határt.

A mondatrészek között az egymásba való átalakíthatóság alapján különféle kapcsolatok fedezhetők fel. Amikor az egyszerű, kevés szót tartalmazó mondatok már nem feleltek meg a közlés igényeinek, úgy jöttek létre bonyolultabbak, hogy az információ alapját hordozó mondatmagba bővítményként beékelődtek más mondatok. Vagy úgy, hogy a beékelődő mondat elveszítette állítmányát (az állítmány jelzővé "süllyedt le") vagy úgy, hogy a teljes mondatforma megtartásával mellékmondattá redukálódott. Ily módon a tartalmi bővítés szerkezeti bonyolultság kialakulásával járt együtt.
Transzformációs átalakításokkal ki lehet mutatni mai nyelvünkben is ennek a történeti folyamatnak a lehetséges módjait. Az állítmány például átalakítható jelzővé, értelmezővé, az alárendelt tagmondat zsugorítható, a túl tömör mondat kibontható összetett mondattá stb.. Mindezek a folyamatok fontos részei a mondat- és szövegalkotásnak.

A lexéma- és a szintagmaszint közötti átmenetek sorában említettük azokat a szóalakokat, amelyek két vagy akár több szóra jellemző információmennyiséget képesek magukba sűríteni: láthattátok, látlak stb. Ezeket az átmeneti nyelvi egységeket nem csak alkalmi funkcióváltásként foghatjuk fel mondategységként, hiszen igei alapszavuk a mondatban állítmány, az alanyt pedig a toldalékmorfémák fejezik ki.