Egyes vélemények szerint a mondat nem egysége a nyelvnek, csak a beszédnek, hiszen mindig aktuálisan jön létre a nyelvhasználat során. Véges számú nyelvi elemből véges számú szabály segítségével végtelen számú mondatot szerkeszthetünk. Ennek a tételnek a felismerője, NOAM CHOMSKY is megfogalmazta azonban, hogy szabályok szükségesek a mondatalkotáshoz. Eszerint bármilyen nagy legyen is a megszerkeszthető mondatok száma, mégis a rendelkezésre álló nyelvi elemekből alkothatunk csak mondatokat, s ha nem tartjuk be a mondatalkotás nyelvenként különböző szabályait, nem lesznek helyesek a keletkezett "mondatok". Lennie kell tehát egy nyelvi egységnek, amely bonyolult szabályokkal ugyan, de meghatározható. Érdekes módon már az ókori nyelvtanokban is esik szó mondatokról, a nyelv egységeiről, s csak újabban kérdőjelezték meg nyelvi egység voltukat.

A mondat szerepét alkalmilag bármely nyelvi elem betöltheti. Az alkalmi funkcióváltás eredményeképpen mondattá vált egységeket ennek megfelelően nem kell a mondatnak mint a nyelv egységének a meghatározásakor figyelembe vennünk. Ha az alkalmi mondatokat (azaz: megnyilatkozásokat) kiemeljük a mondatok sokaságából, egy jól körülhatárolható nyelvi-szerkezeti egység marad, amelyre egy vagy több alany-állítmányi viszony jellemző. Ez már olyan jellemvonás, amely szerkezetileg is egyértelművé teszi a mondat létét. DEME LÁSZLÓ nyomán az így kapott mondatot mondategésznek nevezzük, ily módon különböztetve meg a mindig csak egy alany-állítmányi viszonyt tartalmazó mondategységtől. Mindezek a nyelvi szintek rendszerébe pontosan illeszkedő megszorítások hozzájárulhatnak a mondatnak mint a nyelv egységének a meghatározásához is.
A nyelvi rendszerbe illeszkedő mondategész a szerkezeti jegyek alapján jellemezhető: állhat egy vagy több mondategységből, tartalmazhat egy vagy több alany-állítmányi viszont.

DEME LÁSZLÓ a mondategység jellemzésekor a korábbi szakirodalomra is hivatkozva megállapítja, hogy a mondategység egy predikatív viszonyt tartalmaz, reprezentál vagy jelez feltételezve, ezzel, hogy a tagolatlan és a hiányos mondatok is burkoltan magukban hordozzák a predikatív viszonyt.