A magyarságEurópa közepén sokáig magányosnak érezhette magát, körülötte nem elszigetelt népek, hanem más nyelvcsaládokhoz tartozó népcsoportok éltek (szláv, germán, latin nyelveketbeszélők) . A rokonságkutatás nálunk is régen elkezdődött, de a tudományos módszerek elterjedése előtt (nem csak nálunk!) többnyire pusztán naiv elképzelések születtek.

"Horváth Istvántörténész 1825-ben a Zalán futásával egyazon időben adta közre Rajzolatok a Magyar Nép Történetéből című írását, mely határozottan kijelenti, hogy a világ legősibb népe a magyar volt, melytől minden más nép származik. Ádám neve azt jelenti, hogy Ád ám, ti. almát Évának. Babilon nevében Bábolna rejtezik. Az ismert pun város, Karthago nevét a Kard-hágóról nyerte, Ilion, Trója híres vára tulajdonképpen Ilonka-vár, ahogy az ősz magyar regös, Homérosz megénekelte. Heraklész is daliás magyar vitéz volt, és magyarok építették a piramisokat is. [...]
Kevesen tudják, hogy fél évszázaddal Horváth után az agg Táncsics Mihály is síkraszállt a magyar nép és nyelv elsősége mellett. Persze ő sem a tényekből indult ki, hanem a tényeket igyekezett önkényes teóriájához igazítani. [...] Elöljáróban kijelenti, hogy minden népnek őse a szittya elnevezésű magyarság volt. Ez az ősnép megalkotta a nyelvet, hangokat fedezett fel, és jelentéssel ruházta fel őket. Már a mai latin ábécét is ismerték, hisz első hangjuk az a volt, és a száj csücsörített formája folytán távolra mutatott, mint az arra, abba, az szavakból látjuk. [...]
Makros Gyulanyelvészeti'tanulmánya' 1916-ban sem adta alább, mint hogy a héber nyelv őse a magyar volt, és így őse a világ összes többi nyelvének is. A Bibliában szerinte 6000 magyar szó lelhető fel. Az istenség hármas neve a héberben: Élohim, Jahve és Adonáj ősi magyar szavak. Élohim nem más, mint Élő Hím, esetleg Él-hím vagy Elő-hím. Jahve a Jó java, Adonáj pedig a Nagyon jó Atya, más szórendben és kissé hanyagul ejtve ata-nao-jó, tehát Adonáj! Ezek után gyerekjáték a többi bibliai nevet is magyarra visszavezetni. Izrael, illetve I-zrah-él visszafelé olvasva Él-harc-ü, vagyis Élharcos ő! Izmaél az élő Isten izma, ereje; Izsák neve annyit tesz, hogy megsokasít az úr, kis eltéréssel megizsákosít. Jákob úgy érthető, hogy Jó-kép, mert írva vagyon, hogy jóképű legény vala. 'A világ összes nyelvei ugyanilyen csodálatos pontossággal jönnek a magyarból!' - örvendezett a szerző. [...]
1938-ban, a náci Németország emelkedő csillagzata alatt hasznosabbnak tűnhetett az 'uralkodó emberfajhoz', az árja germánsághoz dörgölőzni. Valószínűleg ez sugalmazta nyelvészeti rögeszméjét Fehér Istvánnak, aki Engwer-Saecel címen először angolul, majd kapkodva lerövidített magyar változatban adta közre felfedezését. Néhány mondatban bevezetésül megsemmisítő gúnnyal intézi el az 'áltudományos'teóriákat a 'halbűzös eszkimó rokonságról', és népünk múltját a germánsággal kapcsolja össze. De a honfiúi önérzet belőle is kibukkan: nemcsak germánok vagyunk, hanem a legelső germán nép, melynek az összes többiek, elsősorban az angolok, csak késői leszármazottai. Az ősi engwer nép, vagyis a magyarság, kétezer éve telepedett le a Kárpát-medencében, dajkamesének tekintendő tehát a honfoglalás története. Az engwerből lett az ungarus, hungarus elnevezés, míg a pár száz évvel később a Brit-szigetekre települt népcsoport ugyaninnen vette English, azaz angol elnevezését. Az angolszász nép mindmáig megőrizte ősi hazájának emlékét, a Temzét (angolul Thames), a Temes folyóról nevezte el, a Berettyóról pedig Britanniát. [...] Zavaros nyelvtani fejtegetéseiben nem érdemes követnünk az érdemes ősnyelvészt, elég, ha szenzációs szóegyeztetéseiből nyújtunk néhányat mutatóban. Know ('tudni') onnan jön, hogy konyítani. North ('észak') tulajdonképpen zord. A dead ('alott') a dög szóból ered, a town ('város') a tanyából, a lamb ('bárány') a jámborból, míg a water ('víz') szó a vödörre utal. Nagy fájdalommal állapítja meg Fehér, hogy a régi szép engwer-magyar nyelvet teljesen eltorzították az Akadémia helyesírói(!). Aki helyesen akar magyarul beszélni, legjobban teszi, ha Fehér István szabadalmazott átírása szerint ejti a szavakat. Ezt rögtön be is mutatja egy 'irodalmi'szövegen, Dankó Pista'magyar'nótáján:
Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,
Rózsi, Rózsi, mi bajod, mért nem akarsz szólni?
Ez "helyes engwerséggel" így szól:
Awayltheared je hegédajmy, nöme akkord szójvlany,
Rozie, Rozie, mé byelodh, meirth nem akkordz szójvlny?"

Részlet Tótfalusi István "Bábel örökében" című könyvéből