A szavakat csoportosíthatjuk jelentésük, az alakjuk és a szószerkezetben vagy a mondatban elfoglalt helyük szerint. Mivel önmagában egyik szempont sem volt tökéletes osztályozási alap, ezért évszázadok óta ezt a három szempontot a nyelvtudósok együttesen alkalmazzák, és ennek alapján szófajokról beszélnek.

A szófajok kategóriája a görög nyelvtanokban jött létre, Dionüszosz Traksz (Kr. e. 170-90) és Apollóniosz Düszkolosz (Kr. u. 2. század) nyolc szófajt különböztetett meg: főnév, névmás, ige, határozószó, igenév, kötőszó, elöljárószó és névelő. A görög nyelvtanok alapján készült latin, német, magyar stb. nyelvtanokban nehézséget jelentett, hogy a nyelvek eltérő sajátosságai miatt nem minden görög szófaj található meg, s vannak olyanok, amelyek viszont a görögben nem fordulnak elő. A latinban nincsen névelő, ehelyett került a szófaji rendszerbe az indulatszó, a magyarban nincsenek elöljárószók, ehelyett vették fel a névutót stb.