A szavakban rejlő stilisztikai lehetőségek messze felülmúlják a fonéma vagy a morféma hasonló tulajdonságait. Ennek oka valószínűleg a szavak "képszerű" fogalmi jelentésében rejlik. Mindezek ellenére a lexéma önmagában csak ritkán válik stíluselemmé, ezt a többletet általában a szövegkörnyezetből kapja meg. A szövegkörnyezetből kapott, gyakori stílusértékek állandósulhatnak, s ekkor már a lexéma kimondása ezt a többletet önmagában is felidézi. Ilyenkor állandósult stílusértékről beszélünk, s ezt már a szótárak stílusminősítései is jelezni szokták. Így van ez a korábban már tanult rokon értelmű, ellentétes értelmű, azonos alakú vagy éppen hasonló alakú szavak esetében, amelyek mindig egy másik szóhoz viszonyítva hatásosak. Ez a helyzet akkor is, ha egy szót kiszakítunk eredeti nyelvi rétegéből, s emiatt szokatlanságával erőteljesebben hat ránk.

A jelentésen kívül a szavak formai sajátosságai is hordozhatnak stílusértéket: a megváltozott hangalak vagy szokatlan toldalékolás, a különleges, alkalmi szófaji vagy mondatrészszerep, az egyedi szóalkotás egyaránt hatásos. Az olyan alkalmilag létrehozott szavakat, amelyek egyediségükkel ragadják meg a befogadót, hapax legomenonnak nevezzük. Az ismétlés számtalan formája (szóismétlés változatlan formában, figura etymologica, tartalmi ismétlés halmozással, fokozással) az erősítés fontos eszköze, amelyhez azonban sohasem elég egyetlen szó, mindig szükség van a szövegkörnyezetre.

A szavak helyesírása válik stíluselemmé az alábbi viccben:

Ha ugyanabban a műben fordul elő, hogy rövid és hosszú szavak váltják egymást, vagy sok hosszabb szó között hirtelen egy rövid jelenik meg, akkor még inkább ráterelődik a figyelem a rövid, kevés szótagból álló szóra:
"Ki tud / nyugodt szívvel belesimúlni / az álomba, mely túlcsap a gyerekkor / keservein s a tengert / marék vízként arcához emeli?" Pilinszky János

A lexéma alakjával vagy jelentésével folytatott játék (szójáték) gyakran válik humor forrásává:
"Pál, fordúlásod forduljon mindig örömre / Pál, megtérésed hagyja sokára az ég." Arany János

A hasonlítás fokozza a szemléletességet. Már az álszók között is felfedezhettük a kifejezőeszközeit (mint, mintha, akár kötőszók, gyanánt névutó), de a -ként vagy az -ul/ -ül toldalékkal ellátott szavak önmagukban is alkothatnak képet:
"E szűkre szorult szürke házak / Zord őrökül mind rám vigyáznak." Tompa László
Kosztolányi Dezső Őszi síp című versében a szavak és verssorok hosszúsága gyakorol nagy hatást az olvasóra:
"Ősz / kullog a hegyben, a ravaszdi / csősz"