A szóalakokat lezáró toldalékoknak fontos szerepük van a szavak mondatbeli szerepének meghatározásában. A rajtuk lévő toldalék jelzi ugyanis, hogy ezek a szavak alá-, fölé- vagy éppen mellérendelt viszonyban állnak-e a mondat többi szavával. Az igei személyrag vagy a segédige mutatja, hogy a lexéma fölérendelt helyzetben van egy másik szóhoz viszonyítva, a szóalak állítmány szerepét tölti be, a viszonyragok pedig a velük ellátott szó alárendeltségéről vallanak. A szavak közti mellérendelt viszonyok megállapítása valójában egy toldalék alapján nem dönthető el, ehhez legalább két szóalaknak a toldalékát kell összehasonlítani.>

A mondat szavai közti logikai kapcsolatok, nyelvi elemek. Figyelembevételükkel a szavakat a mondatban elfoglalt szerepük szerint hagyományosan mondatrészeknek nevezzük.

Logikai szempontból a mondatnak két legfontosabb szava természetesen az alany és az állítmány, hiszen ezek hordozzák a legfontosabb információkat (minden megnyilatkozáskor állítunk valamiről valamit). Elszigetelt szóalakként is felismerhetők, hiszen az állítmány vagy igei személyragot, vagy segédigét kapcsol magához, s ebben a formában más szerepet nem is tölthet be, az alany pedig - viszonyragos. Igaz, ragtalanul más mondatrész is előfordulhat a mondatban, de a mondatrészek meghatározásában a szó alakja nem is lehet az egyetlen tényező. A meghatározásban részt vevő egyéb szempontok túllépnek a lexémaszint határain, később beszélünk róluk. A különleges eseteket leszámítva a tárgy és a határozók viszonyragokat (névutókat) kapnak. Ugyancsak raggal láthatjuk el a birtokos jelzőt, amely több ponton érintkezik a részeshatározóval. A többi jelző nem kap toldalékot.

Mondatban betöltött szerepük szerint bizonyos szavakat nevezhetünk mondatértékűnek (indulatszavak, egyszavas megszólítások, módosítószók, igekötők stb.), ez a szerep azonban nem tipikusan a szavak sajátossága. Ilyenkor alkalmi szerepváltással van dolgunk. A példákból és eddigi tanulmányaitokból kitűnik, hogy mondatszóként többnyire olyan nyelvi elemek szerepelnek, amelyek vagy álszóként morfémaszerepet töltenek be, jelentésmódosító vagy kapcsoló szerepük van (igekötő, módosítószó), vagy felhívó, érzelemkifejező szerepük az elsődleges (indulatszavak, megszólítások, egyes módosítószók), s ekkor nem tartozhatnak a logikai viszonyokat megjelenítő mondatrészek közé. Az egyszavas hiányos mondatok szavainak mondatrészszerepe (logikai funkciója) a szövegkörnyezetből megfejthető.