A lexikai morfémákkal szemben (amelyek fogalmi jelentéssel bírnak) a grammatikai morfémák a mondatbeli szerepek kifejezésére vannak. Az igei személyragok, a névszójelek és -ragok által alakulhatnak ki a szavak között összetettebb, nagyobb összefüggések.

A szavak egy része nem jelent többet, mint egy grammatikai morféma, nincs a szavakra jellemző fogalmi jelentése, ezért nem nevezhetjük őket valódi szavaknak, csak álszóknak. Pl. névelő (a, az, egy), névutó (előtt, után, felett), igekötő (be, ki, össze), s

A segédszavakat, a segédigeneveket és a segédigéket összefoglalóan kopulának nevezzük. Segédszó a való és a volta, amelyeknek mondatrészteremtő szerepük van, pl. A társammal való beszélgetés felzaklatott. A betegségre való tekintettel maradj ágyban! Sokan

A morfémákból felépülő szóalakok alapja az úgynevezett lexikai morféma vagy abszolút szótő, melynek fogalmi jelentése van, és több ilyen jellegű szóelemre már nem bontható fel.

Egy szótő az összes jeles és ragos alakjával együtt paradigmát alkot. A főnév paradigmájához pl. az alapalakon kívül hozzátartozik az összes viszonyragos forma, a többes szám jelével, a birtokjellel, és birtokos személyjelekkel összekapcsolódott alakok is

A glosszéma beszédbeli egység, morfémaegyüttes, a lexéma és a szintagma szintje között helyezkedik el. Szerkesztett, alkalmas a mondatépítésre, mondatrészi szerepre, azaz saját jelentésén kívül már mondatbeli viszonyt is kifejez. Egy lexémából és egy gram

A tőmorféma más néven lexikai morféma vagy abszolút szótő, amelynek fogalmi jelentése van, és több ilyen jellegű szóelemre már nem bontható fel, de több is szerepelhet egy szóalakban. A tőmorféma a szóalkotás feltétele. Mivel legtöbbször szókezdő helyzetb

A jelentésmező tulajdonképpen fogalomkör. Az egyes mezőkbe tartozó szavak egy-egy fogalomkör részleteit fejezik ki, egy-egy fogalmat az adott körből. Ezek az egész csoportot meghatározó szavakhoz kapcsolódnak a fölé- és alárendeltségi viszony alapján. Az

A valódi szók olyan jellemzőkkel rendelkező szavak, amelyek egyértelműen megkülönböztethetők a szomszédos nyelvi szintek elemeitől, szóhangsúly jellemzi őket és mondatrészszerepet hordoznak.

Minden jelnek van egy ún. denotatív (elsődleges) jelentése, amely viszonylag független a szövegkörnyezettől. Például az asztal szónak a lábon nyugvó, vízszintes lapból álló bútordarab az elsődleges, lexikális, denotatív jelentése.

A motivált jelentés azt jelenti, hogy a szavak alaktanilag jobban tagoltak, szemléletesebbek, ezáltal több asszociáció is kapcsolható hozzájuk. Motivált jelentésű szavaink például a nádszál és a népdal.

Ha egy szónak a jelentéseit a jelentésfejlődés alapján ábrázoljuk, megkapjuk a szó jelentésszerkezetét vagy jelentésstruktúráját.

A szavak jelentése az idők folyamán változhat. Ennek oka lehet többek között a társadalom és a műveltségi tényezők megváltozása. Jelentésfejlődés például a szóhasadás, amely azt jelenti, hogy egy adott szó alakváltozatai önálló szavakká fejlődnek, eltérő jelentéssel.

A jelentésbővülés a jelentésváltozás egyik fajtája, a jelentésszűküléssel adja a jelentésváltozás 2 irányát. Mindkettő a terjedelem megváltozásával jár. Jelentésbővülés esetén a szó jelentése kibővül és az adott fogalom vagy jelentés szélesebb osztályra kezd vonatkozni. Gyakran az előzőleg jelölt osztályt magába foglalja, mint alosztályt.

A jelentéstapadás azt jelenti, hogy a szószerkezet egyik tagja önállósul és átvonja a másik jelentését. A megmaradt tag továbbviszi az összetétel jelentését. Pl. jelzőből önálló szó lesz: tokaji bor - tokaji.

Lexikális jelentés alatt a szavak szótári jelentését értjük. Ez az alak mindig a jelektől és ragoktól megfosztott szótári alak. Egy konkrét szó lexikális jelentése függ a szótár jellegétől, ez alapján igazodik a megadott jelentéstartalom egy egész nyelvközösség vagy csoport- illetve rétegnyelvek szókincséhez. A lexikális jelentés tartalmazza az adott szó általános jelentését, illetve a használati szabályait is.

A szervetlen szóösszetételek alkotó tagjai között nincs nyelvtani viszony. Összeforrhatnak például viszonyt kifejező szavak, utaló- és kötőszavak (úgymint, merthogy), tagadószót tartalmazó szókapcsolatok (nemegyszer, nemhiába, nemulass), vagy olyan szavak

Az alárendelő összetett szó két önálló szó összetapadásából keletkezik. Keletkezhet két jeltelen, ragtalan szó összekapcsolásával, vagy a mondatban egymás mellett gyakran előforduló, tartalmilag és szerkezetileg összetartozó ragtalan vagy jeles, ragos sza

A mellérendelő összetett szó szerves szóösszetétel, melyre jellemző, hogy elemei között a mondatokban előforduló szószerkezetekhez hasonló főviszony van. Háromféle módon jöhet létre: 1. Kettőztetéssel (egyetlen szónak a megkettőzésével) pl.: addig-addig.

A mozaikszavak keletkezésének és létrehozásának három fajtája van, melyek közül egyik a szóösszevonás. Azt jelenti, hogy hosszabb kifejezésekből kisebb részleteket ragadunk ki és illesztünk össze egy szóvá. A szóösszevonásokban lévő részletek mindig nagyobbak egy kezdőbetűnél, általában több kifejezés betűkapcsolataiból áll össze az így keletkezett mozaikszó.

0

A nominális stílusra jellemző a sok névszó, a jelzős főnevek használata. Kevés benne az ige, így statikussá, állóképszerűvé válik a szöveg. Az impresszionizmusra jellemző.

Eredetileg az első szótárakban felbukkanó, kézzel margóra írt szómagyarázatokat nevezték glosszának. Ma inkább az újságírás egyik kedvelt műfaját értjük alatta, rövid terjedelmű, általában bíráló vagy vitázó szándékkal írt, gyakran ironikus hangvételű műv

A metonímia olyan szókép, mely két fogalom közti térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok-okozati kapcsolaton alapul. Az említett érintkezések jellege szerint csoportosítjuk. Példák: térbeli: alszik a város; időbeli: a jövő embere; anyagbeli: vas

A szemantikai stíluselemeket trópusoknak vagy gyakran szóképeknek nevezzük. Pl. metafora, metonímia, hasonlat, allegória, szimbólum. A képszerűség többnyire szavakban és szószerkezetekben jelenik meg, általában a mondat keretein belül érvényesül, de van,

A képzavar egy olyan nyelvhelyességi hibajelenség, amely bekövetkeztekor az összekapcsolt fogalmak, kifejezések vagy szószerkezetek ellentétben állnak egymással, és ezáltal zavarossá, összeegyeztethetetlenné válnak. A képzavart gyakori okozója például a szólások keveredése, összekeverése.

Az olyan szerkezetek, melyek látszólag több szóból állnak, formai oldalról összetettek, de jelentéstani szempontból csak egy valódi szó van bennük, amelynek a jelentését a segédszók csak kiegészítik, illetőleg jel vagy rag funkcióhoz hasonlóan a szavak kö