A metonímia alfajai

Szerkezete, formája, szófaja és eredete szerint a metonímia ugyanolyan alfajokat hozhat létre, mint a metafora: lehet egyszerű vagy teljes, összetett szóban vagy szószerkezetben megjelenő, igei, főnévi vagy melléknévi, szemléleti vagy hangulati. Ezenkívül még megkülönböztetjük az alcsoportokat az érintkezés típusa alapján is (térbeli, időbeli, anyagbeli, ok-okozati metonímia). A rész - egész, faj - nem, egyes szám - többes szám stb. cserére épülő metonímiát szinekdochénak nevezzük. A köznyelvben és a költői nyelvben egyaránt előfordulnak.
Figyeljétek meg az említett eseteket a következő példákban!

1. egyszerű metonímia: "...azt se tudja, melyiket sirassa, féltse, melyikért aggódjék inkább. Sehogyse bírja elhajhászni a fekete madarat a fejéről." [pesszimista] (Nyirő József)
2. teljes metonímia: "Mikor azonban szűken mérve, egy negyedórai utat megmásztak a percek, akkor megköszöntem a szivélyes vendéglátást, melynek emlékére künt a ház előtt nagyot sóhajtottam." (Tamási Áron)
3. metonímia összetett szóban: "az álom kényszerzubbonya" (Zelk Zoltán)
4. metonímia szószerkezetben: "Tárt otthonokba látsz az ablakon." (Kosztolányi Dezső)
5. igei metonímia: "A nap vidáman sütött, és a hófoltokból mindenütt hangosan csörgedezett az olvadás." (Kós Károly)
6. főnévi metonímia: "a Havas most már deszkának feldolgozva vándorol a világ négy tája felé!" (Kemény János)
7. melléknévi metonímia: "A két paripa nyugtalanul állott a színpusztító ködben, és prüszkölve rázta a fejét." (Tamási Áron)
8. szemléleti metonímia: "Friss keréknyom szalad / a keskeny dűlőúton." (Kányádi Sándor)
9. hangulati metonímia: "A nádasrengeteg felől vonuló farkascsorda üvöltését hozták magukkal a sivító szelek, éhes farkasok hátborzongató üvöltését." (Kemény János)
10. térbeli metonímia: "Még úgy rá nem feküdt egyik város a másikra, mint akkor. Délután valóban egész Pest Budán volt." (Jókai Mór)
11. időbeli metonímia: "Gábor úgy vetette magát a heverőre, mint aki hetek fáradságát akarja kipihenni." (Kemény János)
12. anyagbeli metonímia: kőcsizma (l. feljebb)
13. ok-okozati metonímia: "Idegen minden. Dala és fájdalma nem az enyém, földjét verejtékem nem öntözte. Ha látom, annál jobban fájnak a hazai tájak." (Nyirő József)
14. szinekdoché: "A távolból hazamosolygok a bajoktól barázdált, vihartépett kis falvakra, a zilált, kontyos faházikókra az erdélyi erdők lábainál." (Nyirő József)
15. köznyelvi metonímia: asztalt bont, nincs egy vasa sem, epés megjegyzés stb.

A metafora és a metonímia közötti határ egyáltalán nem nevezhető élesnek. A következő példában a hírfecskék jelentését többféleképpen is magyarázhatjuk:
"Nem olyan nagy város Kolozsvár, hogy egyik kerületből a másikba ne szállnának át a hírfecskék." Dáné Tibor
Hasonlíthatjuk a hír terjedésének gyorsaságát a fecskék röptéhez, s ekkor nevezhetjük a szóképet metaforának, de ha a hírfecske összetételben a hírek terjedésének okait vagy következményeit hangsúlyozzuk, vagy éppen a fecske a híreket továbbító emberek helyett szerepel a képben, s az ember képét az általa közvetített "jó hír" jelentéssel cseréljük fel, akkor a szóképet akár metonímiaként is felfoghatjuk.

A metaforából és a metonímiából mint elemi képekből összetett és komplex költői képek jöttek létre.
A szóképek a stílus élénkítésére alakultak ki, de ha a képi síknak teljesen megszakad a kapcsolata a fogalmi síkkal, akkor ennek a szerepnek a kép nem felelhet meg, képzavar jön létre.
"A Hungaroton legszórakoztatóbb kiadványai azok a madárlátta kuriózumok, amiket egy régész buzgalmával ástak elő a zenetörténet nagy korszakainak félárnyékos pagonyaiból." Élet és Irodalom (1989)
Az erőltetett, mondvacsinált képek gyakori használata nyelvi klisék, közhelyek kialakulásához vezet, s a gondolkodás zavaráról is árulkodik (vö. Hernádi Miklós: Közhelyszótár. Budapest, 1985.).

A két fogalom azonosítása többféle módon is létrejöhet: a kapcsolat alapja lehet hasonlóság vagy érintkezés (térbeli, időbeli, oksági, rész-egész stb. viszony). A hasonlóságon alapuló szóképet metaforának, az érintkezésen alapulót metonímiának nevezzük. Mindkettőjüknek sok altípusa alakult ki (vö. irodalmi tanulmányok), s belőlük egyre bonyolultabb képeket hozott létre a modern költészet. A képek természetesen addig a leghatásosabbak, ameddig egyrészt létrejön az azonosítás eredményeképpen a jelentésbeli ugrás, feszültség keletkezik, másrészt ugyanakkor az olvasó, a hallgató még képes ezt az űrt kitölteni, tehát megérti a képet. Ha erre a művelt olvasó sem képes, akkor a költő legfeljebb az utókor megértésére számíthat, s ez már tragikus a művész szempontjából.

Ha a képnek mindkét eleme jelen van a szövegben, akkor teljes metaforáról vagy metonímiáról beszélünk. Ratkó József Tavasz című versében az út menti jegenyefákat vándorbotnak nevezi:
"Gyalogol az út kőcsizmában, / jegenyefa a vándorbotja."

A képben a fogalmi sík (jegenyefa) és az általa a tudatban felidézett képi sík (vándorbot) egyaránt jelen van. A kettő közti kapcsolatot a hasonlóság teremti meg, a költő szemében a jegenyefa egy óriásvándorbothoz hasonlít. Az idézet első sora burkoltan tartalmazza az utalást az óriásra, hiányzik tehát a fogalmi sík, helyette csak a képi síkon (alkalmi jelentés) tudjuk meg, hogy az út gyalogol. Ebben a sorban tehát egy olyan egyszerű metaforát találhatunk (út = óriás), amelyet csak a képi sík jelenít meg. A fogalmi sík (megszokott jelentés) hiánya feszültséget teremt, amelyet a költő a kép továbbépítésével részben felold, részben tovább fokoz. Az út a gyalogol ige segítségével emberré válik (megszemélyesítés), ugyanakkor a gyalogol az út szerkezetben egy újabb kép is rejtőzik: gyalogolni nem az út szokott, hanem az úton szoktak, vagyis a költő felcseréli helyi, térbeli érintkezés alapján az utat és a rajta gyalogló embert (metonímia), akinek kőcsizmája van. A kőcsizmaképben újabb metonímiát fedezhetünk fel, amely a fogalmi síkhoz tartozó anyagnevet (pl. bőr) cseréli fel teljesen szokatlan módon kőre.

Figyeljétek meg az említett eseteket a következő példákban!

2. egyszerű metafora: "A havasokra sötétkék fátylat vetett a messzeség." (Kemény János)
4. teljes metafora: "A humor az élet virága." (Karácsony Benő)
6. metafora szóösszetételben: csillagszemű, fűszőnyeg, "felhő-cápa" (Weöres Sándor)
8. metafora szókapcsolatban: "Barázdált orcádról / az idő aláfoly" (Kányádi Sándor)
10. igei metafora: "arcán patakzanak a könnyek" (Esterházy Péter)
12. főnévi metafora: "Szónoki mutatványától ő maga is úgy maghatódott, hogy pontok helyett az ékesszólás könnyeit helyezte el a mondatok végére." (Karácsony Benő)
14. melléknévi metafora: "...a szó fakó a szánkban". (Nyirő József)
16. szemléleti metafora: "a bárány [...] árván bégetett a lámpafény sárga kévéi között, nem tudta, hová rejtőzzék" (Bálint Tibor)
18. hangulati metafora: "Kosztolányi pedig oly nagykedvű és színes társalgó volt, hogy egész este szivárvány alatt ültünk." (Tamási Áron)
20. megszemélyesítés: "Füstöt pipáltak a sötét nádfödelek" (Wass Albert)
22. szinesztézia: "A fák ébredezve nyúltak bele a kék csendbe." (Zsigray Julianna)
24. köznyelvi metafora: a hegy lába, csípős megjegyzés, rohan az idő stb.