Az összetett szavak csoportosítása a hagyományos módszerekkel

I. Szerves szóösszetételek:

1. Alárendelő:
   • alanyos (pl. mennydörög, szúrágta)
   • tárgyas (pl. nagyothall, színevesztett)
   • határozós (pl. örökbefogadás, késszúrás)
   • minőségjelzős (pl. halastó, teherautó)
   • mennyiségjelzős (pl. háromszög, harmadmagammal)
   • birtokos jelzős ( pl. lélegzetvétel, gyermeksírás)
   • jelentéssűrítő (pl. csigalépcső, lépcsőház)
   
   
2. Mellérendelő:
   • Kettőzés:
     • a) egyetlen szónak a megkettőzése (pl. egy-egy, egyszer-egyszer, nono)
     • b) figura etymologica (pl. végestelen-végig, egyes-egyedül, unos-untalan)
   • Ikerítés (az egyik összetételi tagnak nincsen jelentése):
     • a) magánhangzó-eltérés a szótőben (pl. gizgaz, mendemonda, dimbes-dombos)
     • b) mássalhangzó-eltérés a szótő elején (pl. ejnye-bejnye, icipici, Andi-Bandi; tarkabarka, csigabiga, tutyimutyi, cókmók)
     • c) magán- és mássalhangzó-eltérés (pl. zenebona, sürög-forog, sebbel-lobbal)
   • Két önálló szó összekapcsolása:
     • a) álikerszó: mindkét összetételi tagnak van önálló jelentése (pl. dúl-fúl, ázik-fázik, csillog-villog)
     • b) laza szerkezetű mellérendelés (pl. üt-ver, eszik-iszik, süt-főz)
     • c) valódi mellérendelés: többnyire teljesen összeforrott rokon értelmű tagokkal (pl. búbánat, dúsgazdag, jöttment, búskomor, maholnap, odakünn)

II. Szervetlen szóösszetételek:

• a) semmiféle tartalmi vagy nyelvtani kapcsolat nincs az elemek között (pl. ábécé)
• b) mondattani funkciójuk következtében tapadtak össze az elemek (pl. habár, mégpedig, aligha, netalán)
• c) a mondatból szavak összetapadásával alakultak (pl. fogdmeg, nefelejcs, mitugrász, adjisten)

A szerves és a szervetlen összetételek közötti átmenetnek tekinthetők azok az összetett szavak, amelyek névutós szerkezetekből jöttek létre (pl. tegnapelőtt, Dunántúl, munkanélküli). Valódi összetétel voltukat megkérdőjelezi az a tény, hogy egyik tagjuk nem valódi szó.

Az összetett szavakat osztályozhatjuk - többek között - leíró szempontból is. Terjedelmük, azaz mennyiségi tényezők alapján beszélhetünk kéttagú (pl. vasút), három tagú (pl. vasútállomás) stb. összetételekről. Megvizsgálhatjuk az összetett szavak szófaji jellemzőit, s megkülönböztethetünk igei (pl. mennydörög, térül-fordul, vegyelemez, végrehajt) vagy névszói utótagú (pl. szemüvegkeret, rózsapiros, jószívű, negyvennyolc) összetételeket stb.

Nyelvtanaink a tagjaik közötti grammatikai viszonyok alapján is osztályozzák az összetett szavakat. Ez a fajta grammatikai-szintaktikai kapcsolat azonban sokszor nem egyértelmű, nehezen határozható meg (pl. favágó - tárgyas vagy birtokos jelzős, muskátliszag - minőségjelzős vagy birtokos jelzős; a jelentéssűrítő összetételek problémája). Ez a fajta osztályozás sokkal inkább utal az összetett szavak keletkezési múltjára, transzformációs lehetőségeire, s nem igazán lehet alapja a következetes leíró módszer alkalmazásának.