Szavak, szóalakok sokféleképpen létrejöhetnek egy nyelvben, a magyar nyelvnek is sokféle lehetősége van a szókincs gazdagítására. Az előző tanévben tanult szóteremtésen és szókölcsönzésen kívül a szóalkotásnak is számos fajtája alakult ki. A képzett szavak a szótőhöz járuló képzők segítségével, az összetett szavak több tőmorféma (akár toldalékos alakjának) összekapcsolódásával jönnek létre.

A képzett szavak szerkezetük alapján alárendelő jellegűek, míg több egyenrangú tőmorféma ezzel szemben mellérendelő jellegű kapcsolatban áll egymással. Az összetett szavak hagyományos csoportosítása általában nem leíró szempontok alapján történik, hanem a szóösszetételek kialakulásának folyamatát írja le akkor, amikor a szóösszetételt transzformációval szószerkezetekre vezeti vissza. Az egyetért egykor valóban tárgyas szószerkezet lehetett, s ennek formai jellemzői ma is felfedezhetők a szóösszetételben. Sok jelöletlen összetétel esetében azonban erőltetett (pl. napsütötte - alanyos, napsütött - jelöletlen határozós) vagy egyenesen lehetetlen a szószerkezetre való visszavezetés (pl. lépcsőház, fakutya). Ekkor jelenik meg a történeti szempontú csoportosításban a leíró szempont: szintaktikailag, azaz mondatrészek szempontjából nem elemezhető, jelentéssűrítő összetételekről beszélünk. A szószerkezetekre jellemző, mondatrészszerepeket megnevező kategóriák használata az összetett szavak esetében nem igazán szerencsés. Hasonló helyzet áll elő az összetett mondat fajtáinak megállapításakor is, ott sem lehet egy az egyben a mondatrészszerepeket az osztályozás alapjának tekinteni.