A barokk késői, a miniatűr szépségekhez vonzódó változata a rokokó, de még a klasszicizmus költői (pl. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY) is írnak néha rokokó stílusban, olyannyira kedveltté válik a könnyedség, a játékos forma, a dallamos versforma, a csengő rímek alkalmazása. A rokokó költő szereti a finomkodó hangot, az apró képekből összeállított tájrajzot, amelyet a részletek aprólékos kidolgozásával állít elénk. Költői eszközei között gyakoriak a madár- és virágmotívumok, a színek (különösen a rózsaszín, fehér, piros, kék, kékezüst) éppúgy, mint a (mesterkélt, finomkodó) társalgási nyelvi fordulatok, anekdoták, pletykák, szójátékok. A mitológiai elemek díszítőelemekké válnak, s a különféle érzetek megjelenítésére szolgálnak. A barokk pátosszal szemben az intimitás jellemzi, a rokokó mozgalmasságának érzékeltetésére alkalmas az igék halmozása, az igeképzők kedvelése, a rövidebb mondatok használata. A magyar irodalomban összekapcsolódik a népiességgel, és előkészíti a nyelvújítók stílusújító munkáját is.

A rokokó jellemzőit figyelhetjük meg az alábbi szövegrészletben:
"A kéd szép, de igen kurta leveleit kedvesen vettem, édes néném, mért kíván kéd olyan gyönyörűségtől megfosztani, amely egy pénziben sem telik kednek. A meleg házban nem mesterség írni, a kéd leveleit pedig a hideg házban is gyönyörűség olvasni. Egy kis pirongatás nem árt némelykor, reménlem, hogy másszor megjobbítja kéd magát. Itt mi nagy csendességben élünk, Isten tudja meddig, mert innét való elmenetelünk merre és mikor lehetne, azt nem lehet kigondolni. A porta nem régen csinált a császárral húsz vagy huszonnégy esztendeig való békességet; huszonnégy kőfallal rekesztették bé tehát az utunkot Erdély felé, már afelé nem is kell gondolkodni. Úgy tetszik, hogy még másfelé is bévágták az utat, és amint mostanában folynak Európában a dolgok, legkisebb sugárát sem láthatjuk megszabadulásunknak, és még csak a reménséget is ládában kell zárni."
MIKES KELEMEN

Az alábbi jellegzetes rokokó versrészleten megfigyelhetjük a stílus jellemzőit:
"Bolond az ollyan
Az ki haszontalan
Tűr, mind eb az árnyékért,
Az hajó járásán
S kigyó nyoma után
S az bogarat követi:
Ezt nem gondoltam,
Még megpróbáltam,
Vagyok meséje
És szenvedője,
Mért kinlódtam ezekért?!"
AMADE LÁSZLÓ