A bonyolultabb közlésben előfordulhat, hogy bizonyos mondatokat (pl. A férfinak van kalapja.) megfosztunk az állítmányuktól. Ilyenkor birtokos jelzővé alakítjuk (pl. a férfi kalapja, a férfi kalapját, a férfi kalapjáról) vagy egyéb módon (pl. a férfi levette fejéről a kalapját) transzformálva másik mondatba ágyazzuk őket. Ugyanez történik a birtokjeles szóval mint állítmánnyal is, ha a kommunikáció érdeke ezt kívánja (A kalap a férfié). A példákból kiderül, hogy a birtokos jelzős szerkezet csak egyik lehetséges módja a birtoklás nyelvi megjelenítésének, s bár külön névvel illetjük, lényegesen nem különbözik a többi jelzős szerkezettől.
Az a számbeli és személybeli egyeztetés, amely a birtokos jelzős szerkezetekben megtalálható, valójában nem a jelzős szerkezet tagjait kapcsolja formai szempontból össze, hanem a birtokost és annak birtokát - akármilyen mondatrész szerepét töltik is be a mondatban vagy annak határain kívül.

Mivel a birtokos jelző ragja és a részeshatározó ragja azonos alakú (vö. a 15 éveseknek szóló tankönyvetek nyelvtörténeti fejezetét), ezért sok esetben azt is nehéz eldönteni, hogy a -nak/-nekragos szó a mondatban melyik szerepet tölti be. A birtoklást kifejező részeshatározó (Részeshatározó: a dativus possessivus) kategóriája is erre a kettősségre utal. Mint korábban már láthattátok, a birtoklás kifejezése nincsen a birtokos jelzői szerephez kötve, ezért a kérdést nem feltétlenül kell mereven kezelni. Olvassátok el, mit ír erről a kérdésről a Nyelvművelő kézikönyv:
"A birtokos jelző - alakja szerint - erősen érintkezik a -nak, -nek ragos részeshatározóval. Valaha az utóbbinak a ragja terjedt át - funkciómegoszlással - az eredetileg mindig ragtalan birtokos jelzőre, oly módon, hogy "Az anyának (= határozó) a lánya (= alany) ebédet készít"-féle szerkezeteket a beszélők kezdték így tagolni: Az anyának (= birtokos jelző) a lánya (a birtokszói alany) ebédet készít."

1. kötet, 343. 1.

A birtokos jelzős szószerkezet tagjait kötött szórend, viszonyítás és a birtokviszonyra általában jellemző egyeztetés kapcsolja egymáshoz. A birtokos jelző általában megelőzi az alaptagját, de ritkán (Ritkán: kizárólag ragos formában) mögéje is kerülhet (pl. kitörött a lába a széknek). A birtokos jelző és alaptagja közé egyéb mondatrészek is beékelődhetnek, ilyenkor sokkal inkább szükség van a viszonyítás jelölésére a mondanivaló világossá tétele érdekében (pl. A széknek a múlt héten kitörött lábát végre sikerült megjavíttatnunk.). A birtokos jelzős szószerkezet tagjai közötti viszonyítás lehet jelölt (az oroszlánnak a sörénye) vagy jelöletlen (az elefánt ormánya). Ha a birtokos jelző személyes névmás, a viszonyítás a köznyelvben mindig jelöletlen (az én váram).

A birtokos jelzős szószerkezetolyan alárendelő szószerkezet, amelyben az alaptagnak birtokos jelzője van. A "birtoklás" elnevezés megállapodás kérdése, a nyelvtani birtokos és birtoka között nagyon sokféle jelentésbeli kapcsolat lehetséges (pl. a szőlő levele, Kosztolányi verse, a ház kéménye, a film szereplői, az év vége), s csak ritkán jelent valódi birtokviszonyt (pl. Peti füzete). A birtokos jelzőnek és alaptagjának szófaja a szerkezet által kifejezett tartalomnak megfelelően mindig főnév, azt helyettesítő névmás vagy alkalmilag főnévi értékben használt egyéb szó. A szószerkezet két tagja között birtoklást kifejező predikatív viszony fedezhető fel, s a szerkezet ugyanúgy, mint más jelzős szerkezetek, alany-állítmányi szószerkezetre visszavezethető (pl. a pipa szárajelzős szerkezet levezethető a pipának van szára vagy a szár a pipáé alany-állítmányi viszonyból).

A birtoklást kifejező valakinek/valaminek van valakije/valamije típusú szerkezetekről sok vita folyt a szakirodalomban, az efféle mondatokat többféleképpen elemezték már: vannak, akik a vanlétigét tekintik állítmánynak, mások a van valamijeszavakat. A vitától függetlenül annyi bizonyos, hogy a vanige jelentése ezekben a mondatokban más, mint az egyértelműen létezést hangsúlyozó mondatokban (pl. hideg van). A birtoklást kifejező mondatokban a -nak/-nekragos mondatrészt a szakirodalom általában birtoklást kifejező részeshatározónak (dativus possessivusnak) tekinti.