Az ómagyar kor magánhangzói is mutatnak némi eltérést a mai nyelvállapothoz képest. Az i-nek ekkor még volt mély párja is, erre utalnak a mai nyelvünkben az i-t tartalmazó szótőhöz járuló mély hangrendű toldalékok (hídon, sírva stb.) . A mély i hang eltűnése más tényezőkkel együtt a vegyes hangrend kialakulásához vezetett. Nem volt még akkoriban ó és a, helyettük a nyelvemlékekből rövid o és az indoeurópai nyelvekből ismert ajakréses rövid á ((a)) következtethető ki (pl. a vala helyet volá szerepel a Halotti beszédben) . A ma csak nyelvjárásokban használatos zár ë viszont önálló, jelentésmegkülönböztető szerepet hordozó hang volt. A rendszert gazdag kettőshangzó (diftongus-) -készlet egészítette ki.

A szeg ('beszeg') és az szëg ('vasszeg') szavak közti jelentéskülönbséget a kétféle e hang okozza. A köztük lévő eltérés (az e alsó, az ë középső nyelvállású) éppen olyan jelentős volt, mint ma az a és o között (vö. lap - lop). A kétféle e eltűnése nagy veszteség a nyelv számára. Nyelvtudósaink egy része (pl. Bárczy Géza) , sőt Kodály Zoltán zeneszerző is hangsúlyozta fontosságukat, de a köznyelv számára nem sikerült megőriznünk őket. Szerencsére nyelvjárásaink egy része még használja ezt a zárt ë hangot, amely sajátos színfoltot lop a beszédbe, a köznyelvben viszont a jelentések elkülönítése a szövegkörnyezetre hárul.

A kétféle e hang hatására ugyanannak a szótőnek a jelentése is megváltozhat. Erre láthatunk alább példákat.
A barátaim moziba mentek. (mëntek)
Ezzel az intézkedéssel sok értéket mentek meg. (mentëk)
Mikor mentek nyaralni? (mëntëk)
Azt hiszitek, hogy ti mentek vagyok az efféle hibáktól? (mentek = mentësek)

Az elmúlt évszázadok alatt a záródó (pl. jou, k˙e˙i) és a nyitódó (pl. füöd, szi˙e˙p) kettőshangzókból vagy más nyelvi változások eredményeképpen hosszú í, é, ő, ű, ó és á fejlődött ki. Egyes magánhangzók képzése nyíltabbá (pl. hodu>had) , másoké zártabbá (pl. házonk>házunk) vált. Az ajakműködés megváltozása (ajakkerekítéses hang ajakrésessé válik, vagy fordítva) inkább csak a nyelvjárásokat érinti (fist>füst, kell>köll, veder>vödör, kapál> palóc nyelvjárásban kapal).