A következő metafora érvényre juttatásában szükség van a teljes textémára:
"De most még tél van! A hóemberek idejét éljük. Nem hallik patkócsattogás, és nem a csizmák koppanása. Hatalmas kottalap lett az utca, keresztül-kasul szántják a ródlik, a sítalpak nyomai, közöttük meg lábbal taposott hangjegyek díszelegnek. A szél ezt a muzsikát zümmögi már hetek óta. Ha az ütem úgy kívánja - két lépés közötti szünetben -, végigszáguld a háztetőkön, és valóságos förgeteget zúdít a járókelők nyakába. Csúnya, koromszagú most a város..."
MAJOROS SÁNDOR

A szépirodalom, de különösen a költészet nyelvében a jelentéstani kapcsolatokat sokkal nehezebb felfedezni, mint a hétköznapi beszédben vagy az értekező prózában. Nemcsak a lexéma- vagy szintagmaszinten nagyobb a távolság a szémák között, hanem a textéma mondatainak jelentése is sokszor csak áttételesen kapcsolódik egymáshoz, ezáltal nagyobb feszültséget keltve. Pl.: "Téli délelőtt. Állok a napon. / Áramló, tiszta öröm jár át. / Pillanat: úgy veszem ahogy kapom. / Ajándék: nem kérdem az árát."
CSOKITS JÁNOS

A következő textémát nem az elszigetelt szavak, hanem együttes előfordulásuk teszi humorossá. Irodalmi nyelvi szövegben sajátos szerepet kapnak a nyelvjárási szavak : "A micimet akartam megigazítani, de előbb ki köllött szabadítanom a kabátom zsebibül a tenyeremet. Cibáltam, rángattam, oszt észre se vettem, hogy ez a hapsi belebámul a képembe. Végül fölment a cukrom, oszt leszakítottam a zsebet. A tenyerem kiszabadult, oszt véletlenül lekenyt egy macsalit az ipsének. Biz isten: én vótam a legjobban meglepve!"
MAJOROS SÁNDOR

"A szél elhajtotta a virágzó rózsabokorról a méheket, kakas kukorékol, repülőgép zúg, valahol kalapálnak, galambok ülnek a görögkeleti templom négyzetes keresztjén. Mögöttem meszelt, fehér fal, előttem pázsitos térség, lentről szőlősorok között vezető ösvényen emberek tűnnek fel a mélyből, elhelyezkednek a fonott székeken, a lugasban, a hintán, a faágakon, halkan csevegnek, kéznél vannak. Nem kell senkinek sem szólnom, mégis együtt vagyok velük, nézhetem őket. Középkori parasztok halálos ágyánál összegyűlt a falu. A szentek is ott lebegnek a mennyezetsarokban, az ördög is ott sompolyog az ágy alatt. Akiről csak a haldokló tudott, az mind összegyűlt a szobában." KONRÁD GYÖRGY

• Egy-egy kötőszó elmaradása a szomszédos mondatok határán fel sem tűnik, természetes dolog. Ha viszont egy terjedelmesebb bekezdésből teljesen hiányoznak a mondatok közti kötőszók, akkor hiányuk stíluselemmé válhat.

"Ebből az országból valakinek mindég futnia kell! Ebben az országban valakit mindég vernek. Ebben az országban mindég van kisebb, kit ütni lehet, mert nem bír visszavágni. Ebből az országból mindég kiűzik, ki másképp lát."
SARUSI MIHÁLY
A példában halmozódik a mondatok párhuzamos szerkesztése.

A nominális stílus az alábbi textémának csak a második mondatától kezdve válik uralkodóvá, s terjedelménél fogva képes ijesztő hangulatot kelteni:
"Két évvel Éva halála után egy fiatal festő érkezett vissza a szigetről és egy képet hozott. Sötét, tompa színek. Tépett felhők, meghajló fekete ciprusok. Éles, csipkézett sziklán fehér nőalak a viharban. Alatta nyitott szájú mélység s zöldesfekete hullámszörnyek begörbülő karmai, amint felnyúlnak a fehér nőalak felé..."
WASS ALBERT

"Füstöt zihálva rohant a fekete vasszörnyeteg az éjszakán át. Városok, falvak, tanyák maradtak el mögötte. Szántóföldek, rétek, erdők, folyók. Magányos fények: utcalámpák, virrasztó ablakok, gépkocsik reflektorai. Jöttek a semmiből és elvesztek újra a semmiben."
WASS ALBERT
A halmozás egy mondaton belül alig feltűnő, de ha a textéma egészében uralkodóvá válik, rendkívüli hatást kelt.