Tananyag választó:
Az elégia
Eszköztár:
A feladat ismertetése

Mutasd be az elégia műfaját Csokonai A Reményhez című költeménye segítségével!
Kérdések:
• Melyek az elégia műfajának legfőbb sajátosságai?
• Ki volt Csokonai Vitéz Mihály?
• Hogyan jelennek meg az elégia műfaji sajátosságai A Reményhez című versben?
• Kit szólít meg a költő a költemény elején?
• Hogyan változnak a költő érzési a 4. versszakra. Milyen kifejezéseket használ ezek érzékeltetésére?
• Hol jelenik meg a reménytelenség oka, forrása a költeményben?
• A 2. versszakban milyen költői kép jelenik meg?
• Hogyan viszonyul a 3. versszak tartalmilag a 2. versszakhoz?
• Milyen a vers végső kicsengése?

Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Földiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. –

Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.

Gondolatim minden reggel,
mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmertem
Örömimnek még
Lilla szívet kértem;
S megadá az ég

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.


Óh, csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyelném.

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a kemenység
Ugyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.

Nekem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt-
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek.
Kedv! Remények! Lillák!-
Isten véletek!