Lotz Károly: Tájkép gémeskúttal Mutasd be a tájleíró költészetet Petőfi Sándor Az alföld c. költeményének segítségével!
Kérdések:
• Hogyan jelenik meg a tájleírás Petőfi költeményében?
• Hányféle tájat mutat be Petőfi, és ezek milyen kapcsolatban állnak egymással?
• Mi az Alföld legjellemzőbb tulajdonsága Petőfi szerint?
• Milyen metafora jelenik meg a 2. strófában?
• Milyen perspektívából mutatja be a költő a tájat?
• Milyen ellentét figyelhető meg a tájleírásban az 5. és 6. versszak között?
• Hogyan változik a látószög a 9-10. strófában?
• Mit jelent Petőfi számára az Alföld az utolsó strófa alapján?
• Mi a hangutánzó szó? Keress példát erre Az Alföld c. versben!
• Mi a hangfestő szó? Keress példát erre Az Alföld című versben!

Petőfi Sándor: Az alföld

Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája,
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellők lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektől nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hús tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsőm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.