Odüsszeusz kalandjai
RÉSZLET A GÖRÖG MÍTOSZBÓL
Ilioszból a kikónok földjéhez vitte Odüsszeuszt társaival a szél, ott partra szálltak, feldúlták a várost, sok zsákmányt ejtettek, hogy mindenkinek jusson belőle. De a feldúlt város lakóinak rokonai bosszút álltak, és sokat megöltek közülük. Akik megmenekültek a haláltól, továbbhajózva már majdnem hazaértek, de Maleia hegyfoknál vihar érte utol őket, és elsodorta a görög partoktól.
Innen kilenc napon át vitték a vészes szelek a halban gazdag tengeren, s a tizedik napon a lótuszevők földjéhez érkeztek, akik virágeledelen élnek. Ezek Odüsszeusz társait is megkínálták jó szívvel a lótusz mézédes virágával. Ámde aki ebből eszik, az nem akar többé hazatérni, hanem ott akarna csak maradni mindig a lótuszevőkkel, szaggatva a lótuszt. Erőszakkal vezette őket vissza Odüsszeusz, csak úgy sírtak, s a többieknek megparancsolta, hogy gyorsan evezzenek tovább, nehogy még valaki egyék a lótuszból, s megfeledkezzék hazájáról.
Továbbhajóztak a Küklópszok földjéig. Ezek törvények nélkül élnek, mindent az istenre bízva, nem vetnek, és nem szántanak, terem nekik minden, nincsenek tanácskozó gyűléseik sem, hanem külön-külön élnek magas hegyek ormán odvas barlangjaikban, ki-ki gyermekei és asszonyai között ítél, és egymással nem törődnek. A közelben lakatlan sziget van, ott kötöttek ki, és ettek jóllakásig, mert a hegyi nimfák vadkecskéket hajtottak eléjük. Csak egyetlen hajóval keltek át néhányan Odüsszeusz vezetése alatt a Küklópszok földjére. Tizenkét társával szállt itt partra Odüsszeusz, és egy tömlő bort is vitt magával. Megtalálták Polüphémosz (ejtsd: polüfémosz) barlangját. A Küklópsz nem volt bent éppen. Hiába könyörögtek Odüsszeusz társai, hogy vegyenek csak magukhoz a sajtból, és hajtsanak el gödölyéket meg bárányokat, és induljanak tovább gyors hajóikon, Odüsszeuszt nem engedte a kíváncsiság, és megvárta a Küklópszot.
Jött is az hamarosan, terelte haza a nyájat, és nagy zajjal hozta a fát az erdőről. A nőstényeket beterelte a barlangba, hogy megfejje őket, a hímeket kívül hagyta, és a barlang szájához hatalmas követ gördített, huszonkét szekér sem tudná elhúzni onnan. Elvégezte a fejést, és a bárányokat meg a gödölyéket az anyjuk alá vezette, hogy szopjanak, ivott maga is, és tüzet gyújtott, akkor aztán meglátta a jövevényeket. Hiába kért kíméletet Odüsszeusz, Zeuszra, az idegenek védőjére hivatkozva, dölyfösen mondta a Kükiópsz:
- Balga vagy, idegen, vagy nagyon messziről jöhettél, hogy azt hiszed, majd az istenektől fogok félni a kedvedért. Mert sem Zeusszal nem törődnek a Küklópszok, sem a többi boldog istennel.
S mindjárt föl is falt kettőt Odüsszeusz társai közül. A többiek elborzadtak, és sírva emelték Zeuszhoz kezüket, de segíteni nem tudtak.
Miután jóllakásig evett és ivott a Küklópsz, elterült a barlangban és elaludt. Odüsszeusz már-már arra gondolt, hogy megöli, de eszébe jutott, hogy akkor aztán igazán nem szabadulhatnának élve a barlangból, hiszen nem tudták a követ elhengergetni a bejáratból. Másnap reggel ismét két embert falt fel a Küklópsz, s azután terelte kifelé a nyájat. De akkor már Odüsszeusz kitervelte a cselt ellene. Polüphémosz egy egész olajfát csavart ki tövestül botnak, abból vágott le egy gerendára valót Odüsszeusz, azt kihegyezte, és eldugta a trágya közé. Mikor este megint hazatért a Küklópsz, s megint két embert evett meg vacsorára, Odüsszeusz része-gítő borából kínálta. Ízlett a Küklópsznak, s aztán a nevét kérdezte, hogy vendégajándékkal tisztelje meg a borért. Odüsszeusz háromszor is töltött, s mikor már lerészegedett tőle a Küklópsz, így szólt hozzá:
- Küklópsz, a nevemet kérded? Hát én megmondom neked, csak te is add meg az ajándékot, amit ígértél. Senkise az én nevem.
Azt felelte a Küklópsz jó kedvvel:
- Senkise, utoljára foglak megenni a társaid közül, a többit mind előbb, íme ez az ajándékom.
Akkor már elvágódott hosszában, és részegen aludt. Odüsszeusz meg-tüzesítette az előkészített gerenda végét, társai tartották, s Odüsszeusz megforgatta az izzó fát a Küklópsz egyetlen kerek szemében. Csak úgy sistergett a gőz a Küklópsz szemöldöke alatt. Szörnyű fájdalmában irtóza-tosan ordított. Meghallották a többi Küklópszok, mindenfelől egybesereg-lettek, s bekiáltottak jajgató társukhoz:
- Mi bajod Polüphémosz, hogy ennyire ordítasz, és éjnek idején álmunkból is fölversz?
- Senkise bánt engem, Senkise bánt engem, ő öl meg a cselével - hallatszott a barlangból Polüphémosz válasza. S feleltek társai:
- Hát ha senki se bánt, hanem magad vagy, ne ordíts - s avval odébbálltak. Odüsszeusz pedig örült, hogy sikerült a csalafintasága. [...]
Feltápászkodott a Küklópsz, szörnyű fájdalmak közt tapogatózott a barlang szájáig, itt elállta az utat, gondolta, arra kell kijönniük a jövevényeknek. De Odüsszeusznak is volt esze, három-három kost kötözött össze, s a középsővel vitette ki minden csoportban egy-egy társát, maga a legnagyobb kos hasa alá kapaszkodott, s így hiába tapogatózott utánuk a Küklópsz, nem találta meg őket.
Mikor a szabadba értek, a hajóhoz siettek, a nyájból is tereltek még maguk előtt jó sokat. Odüsszeusz most arra sem engedett időt, hogy megsirassák azokat, akiket felfalt az istentelen Küklópsz, gyorsan elkötötték a hajót, és menekültek. De mikor már jó messzire voltak, visszakiáltott Odüsszeusz:
- Küklópsz, ha valaki kérdezi majd, hogy ki fosztott meg szemed világától, mondd, hogy a városdúló Odüsszeusz, Laertész fia, Ithakából.
Akkor eszmélt csak a Küklópsz: rég megjósolták, hogy egy Odüsszeusz nevű ember fogja megfosztani szeme világától, s várta Polüphémosz, de egy hozzá hasonló óriást várt mindig. Atyjához, Poszeidónhoz imádkozott, hogy álljon bosszút érte, és felkapott egy hatalmas sziklát, azt hajította Odüsszeusz után. De már nem érte el vele, csak a tengert zavarta fel hajója körül.

Odüsszeusz

Küklopsz