A népvándorlás kori mitikus hagyomány része az óizlandi mitológia- és hősepika-gyűjtemény, az Edda. A történetek a IX–XI. századból valók, Izland püspöke, Brynjulf Sweinsson 1643-ban találta meg a régi izlandi nyelven írt kéziratot. Az öreg Edda 29 dalból álló gyűjtemény, amely a germán ősmítosz és mondavilág legrégebbi emlékeit tartalmazza. A szerzők vándorénekesek lehettek, akik ismerték a szájhagyományban fennmaradt változatokat és rögzítették azokat. A gyűjtemény nevét a XIII. században alkotó Snorri Sturluson (1178–1241) Eddájáról kapta, amely az izlandi énekeseknek szánt prózában írt költészettan.

Az Eddaformai szempontból két részre osztható: az Edda-dalokra és egy prózai részre. Az Edda-dalok egyik kiemelkedő darabja a Nibelung-mondát feldolgozó rész, amelyeknek szereplői később visszatérnek a Nibelung-énekben.

EDDA – NIBELUNG

Sigurd – Siegfried

Kudrun – Krimhilde

Atli – Etzel-Attila

Völund – Wieland

A másik kiemelkedő rész – a Völuspá – mitikus tárgyú ének, Völa jósnő világvége-látomásának előadása. A jóslat szerint a kegyetlen óriások kidöntik a világfát, amelynek következtében minden elpusztul. De ezután új ég és föld ereszkedik alá, és beköszönt az aranykor, a boldog világ.

Edda-dalok, Fekete Sas Kiadó, Bp., 1998