Augustus császár szobra Vergilius egyik legismertebb, leggyakrabban értelmezett eklogája a negyedik. A IV. ekloga nem párbeszédes formájú. A vers jövendölés egy új korszak, az új aranykor eljöveteléről. A mű történelmi háttere a Róma feletti hatalomért vívott polgárháború. Vergilius saját életének is keserves tapasztalata volt a földkisajátítás, a hirtelen nincstelenné válás. Egész habitusával szemben állt az erőszak, a külvilág beavatkozása a magánélet szférájába. A vers tehát nemcsak jövendölés, hanem a békességóhajtásának verse is.

A mű tele van rejtett utalásokkal, misztikus elemekkel (pl. csillagjóslás), melyek lehetővé tették a többféle értelmezést. Például a keresztény világ értelmezése szerint Vergilius Jézus születését jövendöli meg versében. Ez a fölfogás és a nagy előd iránt érzett tisztelet teszi Dante számára természetessé, hogy alvilági útján Vergilius legyen vezetője hősének (Isteni színjáték,Pokol és Purgatórium).

Egy másik felfogás szerint Vergilius az „isteni, szentgyermekben” Octavianus (Augustus) utódát látta (aki valóban ez idő tájt jött világra: Marcellus – Octavianus nővérének, Octaviának a fia). Az új korszak beköszöntét természetesen égi jelek, isteni üzenet jelzi, hisz mint minden háborúnak, ennek is az égiek vetnek majd véget.

ekloga: "válogatás" (gör.) szóból; többnyire pásztori környezetben élő vagy oda vágyó emberek szelíd világát, illetve a nyugodt és békés életre való vágyakozást kifejező költemény; az antik ecloga gyakran párbeszédes formájú, epikus és drámai elemeket is tartalmazó költemény, szereplői rendszerint allegorikus alakok; később érzések és gondolatok szembesítésére alkalmazott versforma, melyben a pásztori elemek átvitt értelműek (pl. Radnóti költészetében)