Vergilius két múzsa társaságában Vergilius elsősorban az Aeneisköltője, de lírai művei is jelentősek. Költészetében is görög példákat (Theokritosz) követ.

Az ókori görög líra egyik ága a bukolika. Theokritosz a pásztorok, a természetben élő emberek idillikus világát jeleníti meg műveiben, Vergilius számára a pásztorvilág már jelkép, a szépségnek, tisztaságnak, romlatlanságnak a jelképe. Jelkép és egyben „ellenképe” a való világnak. Vergilius pásztorai ismerik a görög-római irodalmat, filozófiát, politikát: nem mezőn élő dolgos emberek, hanem jelképes alakok.Vergilius művészi, erkölcsi értékrendjének képviselői. Vergilius idilljeiből mindössze tízet tartott méltónak a megjelentetésre – innen a cím is: Eclogae (Szemelvények), mely később műfajjelölő fogalommá vált. A magyar irodalomból igen nagy hatással voltak Vergilius eclogái Radnóti Miklós költészetére, aki maga is fordította a latin előd műveit.

bukolika: a pásztori művek közös neve; a pásztorköltemény (pásztoridill) a természetben élő emberek békés, harmonikus világát megéneklő lírai költemény; fő témája a szerelem és a természet dicsérete; jellemző alkotásai: Theokritosz, Vergilius (eklogái), Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Radnóti Miklós (eklogái) stb.

idill: 1. „képecske” (gör.) szóból; a tökéletes boldogság állapota, illetőleg az ezt kifejező-leíró mű; 2. derűs, bensőséges jelenet, életkép, a klasszicizmus és a rokokó költészet jellegzetes műfaja, de a romantika népiességének is kedvelt ábrázolási formája, ahol a paraszti élet eszményített ábrázolása jelenik meg

Rimócziné Hamar Márta: Horatius, Vergilius és Maecenas, Akadémiai Kiadó, Bp., 2000

Horváth István Károly: Irodalmi élet a régi Rómában, Gondolat, Bp., 1962

Broch, Hermann: Vergilius halála, Európa Könyvkiadó, Bp., 1976

Hegedüs Géza: Előszó a hőskölteményhez, Móra, Bp., 1958