Vergilius

Vergilius korábbi ókori szerzők hagyományait követi műfajban, témában egyaránt.

A következő műfajokban alkotott jelentőset:

1. Az elégikus hangvételű eklogák,dialógusversek.

2. A földművelésről és az állattenyésztésről szóló, mezőgazdasági tanköltemény, a Georgica középpontjában a munka és a költészet áll.

3. A római nemzeti eposz (epopeia) – Aeneis.

Az eklogák eredete az ókori görög irodalom bukolikus költészetében, pásztoridilljeiben gyökerezik, a Georgica mintája Hésziodosz Munkák és napok című alkotása. Az eklogák és a tanköltemény születése idején már tervezte nagy eposzának, az Aeneisnek a megírását.

Elégikus dialógusok: fájdalmat, bánatot, megbékélt hangulatot kifejező párbeszédes költemény.

Ekloga: válogatás (gör.); pásztori környezetben élő vagy oda vágyó emberek szelíd világát, illetve a nyugodt, békés életre való vágyakozást kifejező lírai mű. Az antik ecloga gyakran párbeszédes formájú, epikus és drámai elemeket is tartalmazó költemény, szereplői rendszerint allegorikus alakok; később érzések és gondolatok szembesítésére alkalmazott műfaj, melyben a pásztori elemek átvitt értelműek (pl. Radnóti Miklós költészetében).

Tanköltemény, tanító költemény: az ókori mintákat követő, a klasszicizmus korában kedvelt verses oktatás; világnézeti, erkölcsi vagy költészettani témakörrel az óda vagy episztola műfajában is megjelenhet; az ókorban fontos és önálló műfaj volt. Jelentős példái: Hésziodosz: Munkák és napok, Vergilius: Georgikon, Horatius: Ars Poetica, Arany János: Vojtina ars poeticája.

Epopeiai: az eposz szinonimája, a legkiválóbb eposzok elnevezése.