Aeneas jelképes hős, nem a háborúban győztes hadvezér, hanem béketeremtő, bölcs államférfi, aki egyben a Julius nemzetség – Julius Caesar és Augustus – őse. A mű főszereplője mind társadalmi, mind kulturális, mind vallási-mitológiai értelemben a vergiliusi értékrendet képviseli: a „rómaiságot”, a római jellem követendő modelljét közvetíti az olvasónak.

Aeneas ízig-vérig római hős. Cselekedeteit nem az öncélúság, hanem a közösség (nép, nemzet) érdekei és céljai határozzák meg. A személyes, individuális szférából fölemelkedve válik küldetéses hőssé, emberből isteni férfivá, hérosszá. Erényei által mind a görög, mind a római eszménynek megfelel.

Aeneas a római hagyományból ismert Scipio-kör értékrendjét testesíti meg. A pietas és a humanitas elvei és a hozzá kapcsolódó kötelezettségek: a családról, nemzetségről való gondoskodás; tisztelet és tolerancia az istenekkel, az emberekkel és más kultúrákkal szemben; a közösség szolgálata (ami gyakran politizálást jelent) határozzák meg tetteit, emberi magatartását. Ezek az értékek egybeesnek a római jogban megfogalmazott értékekkel, s így a mű közvetve megteremtette – de legalábbis indokolja – a római civilizáció terjeszkedésének, a hódításoknak a jogalapját is. Ezen a ponton válik az Aeneis a jelenhez szóló propagandisztikus üzenetté, a római (értsd: augustusi) civilizálás hirdetőjévé, népszerűsítőjévé.