A magyar középkor első lírai emlékei vallásos művek, imák, himnuszok. A latin nyelvű vallásos líra magyarországi változatai nagyrészt európai eredetű szövegek. Ezeket a liturgikus szövegeket (antiphona, sequentia, responsorium stb.) a XII–XIII. században kezdték magyarra fordítani. Első magyar nyelvű teljes lírai szövegemlékünk az Ómagyar Mária-siralom(XIII. század vége). Az Ómagyar Mária-siralom a Halotti beszédhez hasonlóan fordítás, de mindkét szövegen érzékelni lehet fordítójuk önálló alkotói beavatkozását is.

A vallásos líra darabjai is a kódexekben maradtak fenn, illetve azokban a gyűjteményekben, melyek csak egy műfajú szövegeket tartalmaztak: imádságos könyvek – breviáriumok, zsoltároskönyvek, himnuszgyűjtemények.

A magyar irodalom fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a vallásos énekgyűjtemények, melyek a magyar egyházi népénekeket tartalmazzák. A népénekek általában az egyházi ünnepekhez, illetve Jézushoz, Szűz Máriához kapcsolódnak. Keverednek bennük a lovagi és világi (népi) líra elemei a vallásos himnuszok, imák motívumaival. Egyes népénekeket (pl. Krisztus feltámada...) a mai napig énekelnek a különböző ünnepek, ünnepi szertartások alkalmából minden keresztény felekezetben.

antiphona: (antifóna): a zsoltárokat bevezető és befejező kétszólamú ének

responsorium: (e. reszponzórium): a pap énekét és a hozzá tartozó feleleteket tartalmazó szertartáskönyv

sequentia: (szekvencia): vallásos tárgyú, latin nyelvű szertartási kórusdal; azonos dallamra énekelt strófapárjait kórusok és félkórusok énekelték, később szólóének is illeszkedett bele (pl. Stabat mater)