Az apostolok cselekedeteiben az első keresztény gyülekezetek történeteiről olvashatunk.

Pál apostol levelei a jézusi tanítás értelmezései, a példázatok magyarázatai. Pál, a legnagyobb térítő rávilágít a keresztény egyház szerveződésére, kiépülésére is.

János Apostol Mennyei Jelenésekről Való Könyve vízió (apokalipszis) az utolsó ítéletről. A Jánosnak tulajdonított mű igen nagy hatással volt az irodalomra és művészetekre. A szöveg szorosan kötődik az ószövetségi írásokhoz, prófétai jövendölésekhez (pl. Ezékiel), és egyesíti a korábbi képzeteket az új hit elemeivel: az utolsó ítélet eljövetele, a könyv megnyitása, a pecsétek feltörése, az Antikrisztus eljövetele, a mennyei Jeruzsálem látomása és a Bárány ítélkezése a világ fölött már az új hit, az új vallás rendszerében nyer értelmet.

A Biblia mindkét könyvére a műfajsokféleség jellemző. Az epikus szöveget lírai szövegrészek (elsősorban imádságok), levelek, történeti szövegek, misztikus jóslatok, látomások szakítják meg, vagy szakszövegek egészítik ki. Mindkét rész szövegeiben megtalálhatók a következő szövegfajták, műfajok:

• történelmi, életrajzi dokumentumok (mitológiai, történeti, történelmi), szövegek;

• törvényszövegek, törvényértelmezések (jogtudományi, dogmatikai) szövegek;

• epikus, lírai és ritkábban drámai (pl. szertartási, kultikus) szövegművek;

• történetírás, annales (genealógiai, történeti szövegek);

• példabeszédek, bölcsességek, parabolák (filozófiai szövegek);

• levelek.

A Bibliaegységében, szellemiségében, filozófiai-vallási üzenetében is forrása az irodalomnak. Történetei, jelképei irodalmi témává, motívummá, szimbólummá váltak.

Apokaliptikus: végítéletszerű.

Parabola: „összevetés” (gör.) szóból; példázat; igazságot, erkölcsi tanulságot vagy tanítást tartalmazó történet, általában múltban történt eseményeket aktualizál a jelenben.

Apokalipszis: 1. az Újszövetség egyik könyve, János jelenései, jövendölés a világ végéről; 2. jövendölés, látomás.