PROLOGOSZ (1-99. SOR)

Antigoné és Iszméné párbeszéde. Antigonétól tudhatjuk meg Kreón parancsát. Közli szándékát testvérével, hogy halott testvérüket, Polüneikészt Kreón parancsa ellenére el akarja temetni. Iszméné nem meri vállalni ezt a tettet, de lebeszélni sem tudja nővérét. Kreón parancsával nincs bátorsága szembeszegülni, bár elismeri a temetési rítus jelentőségét.

„Beláthatod te is, hogy gyenge nők vagyunk,

és férfiakkal szembe szállnunk nem lehet.” 61–62. sor

PARODOSZ (100-161. SOR)

A Kar bevonulási éneke győzelmi ének; a Kar történetének rövid összefoglalása hálaadás az isteneknek. Zeuszt dicsérik, aki a hübrisz vétkéért megbüntette a támadókat. Árész okozta a testvérek halálát, de megérkezett a győzelem istenasszonya, Niké, és a harcok elültek. Az örömünnepet a Dionüszosz tiszteletére tartott felvonulás és áldozat bemutatása zárja. A Kar zárósorai Kreón érkezését jelentik.

ELSŐ EPEISZODION (162-331. SOR)

Kreón egybehívatja Thébai véneit, támogatásukat kéri hatalmának törvényesítéséhez. Beszéde trónbeszéd és uralkodói parancs. A rokonság révén nyerte el a megüresedett trónt, uralkodói céljaként az állam jólétét és boldogságát jelöli meg.

„De senki lelkét, hajlamát és szellemét

nem látni tisztán, míg kormányra nem került,

s törvényhozóként helyt nem állt nyilvánosan.” 175–177. sor

A királynak lelke jó sugallatát kell követnie, a legfontosabb a haza iránti kötelesség teljesítése, a legrútabb vétek a hazaárulás.

Kreón elvei alapján Eteoklésznek, a haza védőjének tisztes temetés jár, hazaáruló testvérétől, Polüneikésztől azonban megtagadja a végtisztességet. Parancsa törvény is egyben, ennek kihirdetésére és támogatására rendelte magához a város véneit. A Kar tudomásul veszi Kreón rendelkezéseit, nem ellenzi, de nem is támogatja azokat. Kételkedik abban, hogy bárki is megszegné Kreón parancsát.

Az őr megjelenésére és jelentésére épp ezért a Kar reagál meglepetésében először. Isteni beavatkozást sejtenek Kreón parancsának megszegése mögött. Kreón értetlenül viselkedik elvakultságában.

„Egy szót se szólj, hogy fel ne lobbanjon dühöm,

és azt ne mondjam vén fejedre, hogy bolond!

Mert tűrhetetlen arra csak célozni is,

hogy ily halottal gondolhatnak istenek!” 280–283. sor

Nem hisz az isteni beavatkozásban, a rend megzavaróit, fizetett ellenségeket sejt a „gaztett” mögött. Dühében halállal fenyegeti meg a megrettent őrt, rágalma igazságtalan vád. Szavait nemcsak dühe, hanem félelme is motiválja. Ebben a helyzetben csak irracionális lehet minden mondata. Követeli a tettes előállítását, amire látszólag kevés az esély. Az őr visszanyeri lélekjelenlétét, mégsem kell azonnal meghalnia. Szkeptikusan reagál a király újabb parancsára, és örül, hogy megmenekült a veszedelemből.

ELSŐ SZTASZIMON (332-375. SOR)

A Kar énekének első két sora szállóigévé vált:

„Számtalan csoda van, de az

embernél jelesebb csoda nincs.”

A görög szövegben a kulcsszó a deinósz. Ez nem egyszerűen csodát jelent, tartalma tágabb: nagyszerű, bámulatos, tehetséges, egyúttal azonban megdöbbentő, megborzongató, félelmetes, hatalmas, rendkívüli, különös és ijesztő is a jelentése. A szó összetett jelentéstartalmú, egyszerre alkalmas pozitív és negatív értékek kifejezésére. A drámai szituációban is kettősen értelmezhető: amit Antigoné Polüneikész testével tesz, egyszerre nagyszerű és ijesztő. Nagyszerű, mert megfelel az ősi, mai napig érvényes emberi törvénynek: halottainkat, akár ellenségünket is, megilleti a tisztes temetés. Ijesztő, mert szembeszegülés egy uralkodó akaratával, aki joggal tartja elítélendőnek a hazájára támadót. A tett kettős megítélése az értékek relativitásának bizonyítéka. Az ellenversszak az emberek dicsőítésén túl a városi polgárok ideális viselkedési módját is meghatározza. A Kar Kreón szavainak hatására a „szülőföld törvényeit” elfogadó és betartó személyt ismeri el egyedül a polisz polgárának. A hazaárulás a legnagyobb bűn. Aki a város törvényei fölé helyezi magát, annak távoznia kell a városból, osztályrésze száműzetés. A szöveg értelmezése itt is kettős. Attól függ, Kreón parancsát mennyire tekintjük a város védelmében elhangzó jogos törvénynek, illetve, hogyan ítéljük meg az Eteoklész jogtalansága miatt a városra támadó Polüneikész viselkedését.

MÁSODIK EPEISZODION (376-581. SOR)

A második epeiszodion három részre tagolható. Az elsőben az őr a leleplezett Antigonéval tér vissza, akit Polüneikész eltemetésével vádol, ezzel teljesítve Kreón parancsát. A látvány azonban megdöbbentő. Sem a Kar, sem Kreón nem gondolt arra, hogy a parancs megszegője egy nő. Megdöbbenésüket az őr részletes kivallatása igazolja.

Antigoné és Kreón párbeszéde a második rész: a tragédia konfliktusának első párbeszédes megnyilvánulása. Antigoné igazolja az őr állításait, tettének indokaként az isteni törvény betartását jelöli meg. Antigoné szembeszegülése Kreón parancsával egy magasabb rendű törvény betartásával magyarázható:

„A rendeletet nem Zeusz hirdette meg;

s az alvilágiak közt trónoló Diké

ilyen törvényt az emberekre nem szabott.

Olyan hatalmas soha nem lehet szavad,

hogy bármi földi rendelettel elsöpörd

az istenek iratlan, szent törvényeit.” 450–455. sor

Az örök isteni törvények tehát hatalmasabbak az ember által alkotott rendelkezéseknél. A Kar lényegében néma szemlélője a szócsatának. Állást foglalni nem mer, ez Kreónnak kedvez, hiszen hallgatása az ő álláspontjának elfogadását jelenti. Kreón a tett mögött összeesküvést sejt, a gyorsan vibráló egy-egy mondatos párbeszéd végképp kihozza a sodrából. A törvényt megszegték, ráadásul egy nő, aki a királyi család tagja, s most nyíltan vállalva tettét, annak jogosságát vágja Kreón szemébe.

„Az én vezérem szeretet, nem gyűlölet.” 323. sor

A harmadik részben Iszméné jelenik meg a színen. Most már ő is vállalja a tettet, de Antigoné tiltakozik ez ellen. Iszméné hiába vállalná már a sors kihívását, elkésett. A jelenet második felében megpróbálja lebeszélni Kreónt a halálos ítéletről. Azzal érvel, hogy Antigoné halálával megfosztaná fiát, Haimónt menyasszonyától. De a személyessé váló helyzet sem bírja jobb belátásra Kreónt. Döntése megmásíthatatlan, Antigonét és Iszménét elvezetik.

MÁSODIK SZTASZIMON (582-625. SOR)

A Kar második éneke a tragédiát az istenek haragjának tulajdonítja. Antigoné sorsát származása határozza meg. A Labdakidák végzete az ő sorsát is meghatározza.

„A Labdakidákat ősi átok űzi:

rég holtak sebe élőkben megújul;” 594–595. sor

HARMADIK EPEISZODION (626-780. SOR)

A jelenet dramaturgiai szempontból késleltetés. Haimón megjelenése a színen tovább árnyalja a makacs Kreón alakját. Az apa és fiú szóváltása a krízis előkészítése is, hiszen Haimón további tragédiákat sejtet. A nyitó párbeszédben Haimón apjának „irányító” szavát fontosabbnak nevezi, mint bármiféle házasságot. Szavai inkább taktikai érzékről tanúskodnak, mint a kiszolgáltatott ember belenyugvásáról. Tudja, hogy Kreón ítéletét a harag motiválta. Érveit tehát úgy készíti elő, hogy látszólag elfogadja apja döntését. Kreón szavai ilyen közegben hangzanak el. Az atyai intelem és az ítélet indoklása valójában már a lecsillapodott király lelkiállapotáról tanúskodnak. Érvei a következők:

„A nép előtt nem hazudtolom meg szavam:” 657. sor

„...Hogyha eltűröm, hogy itt

rokon lázadjon: hogy büntessek másokat?” 659–660. sor

„mi női szóra meg nem tántorodhatunk.” 678. sor

Haimón helyesnek tartja apja érvelését, nyíltan szembeszállni vele értelmetlen. Más taktikát választ. Az egyedüli helyes ítélet csak az lehet, amely más nézőpontból is annak látszik – ez érvelésének fő támasztéka. Ennek szellemében építi föl válaszát:

„Hogy az, mit itt elébem tártál, nem helyes:

nem mondhatom – nem is kívánom mondani!

De más fejében is lehet jó gondolat.” 685–687. sor

„De én gyakorta észrevétlen hallgatom,

hogy város-szerte mint siratják ezt a lányt,” 692–693. sor

„De vesd ki lelkedből egyetlen balhited:

hogy csak te ítélsz józan ésszel, senki más!” 705–706. sor

A Kar az első monológ után Kreónnak, a második után Haimónnak ad igazat. A Kar ingadozása az érvek azonos erejének elismerését fejezi ki. De érvelni csak józan gondolkodású emberrel szemben lehet. Kreón zsarnoki viselkedése a kibontakozó gyors párbeszédben újra lelepleződik. Haimón taktikája nem ért célt. A király haragját újra felkorbácsolják fia szavai. A további taktikázás helyett a nyílt szembenállás lehet csak fegyvere. Ereje azonban nem elegendő a döntés megváltoztatásához, ezért a közvélemény erejére apellál:

Haimón

„Egész Thébában más erről a vélemény.” 733. sor

Kreón

„Ki az úr az államon, ha nem magam?” 736. sor

Haimón

„Nem állam az, mely egy ember tulajdona.” 737. sor

Kreón félremagyarázza Haimón szavát. A szerelmes ifjút Antigoné szócsövének tekinti, fel sem merül benne, hogy igazat adjon neki. Így természetesen könnyebb Haimón érveit semmibe vennie.

Kreón indulatosságának bizonyítéka, hogy fia távozása után mindkét leány haláláról szól. S csak a Kar figyelmeztetésére korrigálja, hogy csupán Antigoné büntetése a halál. A jelenet zárásában Kreón megszabja a halálos ítélet végrehajtásának módját.

HARMADIK SZTASZIMON (781-800. SOR)

A harmadik sztaszimon a Kreón és Haimón közt kialakult konfliktus okaként Erósz hatalmát jelöli meg.

„Megtántorítod te a jót,

zuhatagként sodrod a bűnbe.” 791–792. sor

A szerelmi szenvedély igazságtalan cselekedetre sarkallja még a jókat is.

KOMMOSZ (801-882. SOR)

A kommosz erős érzelmeket, szenvedélyeket megjelenítő ének. Szerepe ebben a tragédiában kettős: egyrészt gyászdal, másrészt késleltetés. A Kar és Antigoné felváltva szólnak. A búcsúzó Antigoné fájdalmas énekére a Kar vigasztaló válaszversszakai felelnek, melyek szerint a bekövetkező tragédiát maga Antigoné idézte elő:

„Nagyot merészeltél, leány!” 853. sor

„...magad kerested pusztulásod.” 875. sor

NEGYEDIK EPEISZODION (883-943. SOR)

A búcsúének folytatása Antigoné búcsúzó monológja. A királyi palota előtt játszódó nagymonológjában Antigoné még egyszer összefoglalja tettének indokait. A testvérszeretet és az istenek parancsának követése sarkallta tettének végrehajtására.

„Ha férjem elhal, másik férjet nyerhetek;

ha magzatom vész, új férj adhat új magot;

de hogyha sírba költözött apám-anyám:

testvérem újra nem születhet már soha.

Ezért viseltem, drága bátyám, gondodat,

mit sem törődve, vállalván Kreón dühét,

s gonosztevőknek járó meggyaláztatást!” 909–915. sor

„...hisz istenfélelem hozott rám büntetést!” 924. sor

NEGYEDIK SZTASZIMON (944-987. SOR)

A negyedik sztaszimonban a Kar búcsúztatja a halálba menő Antigonét. Mindhárom mitológiai példa, melyet idéz, egy jogtalanság története. Ártatlanok szenvedik meg az önkény haragját. A Kar Antigoné mellett áll, de cselekvő szerepe nem lévén, csak siratni tudja a sorsát büszkén vállaló hősnőt.

ÖTÖDIK EPEISZODION (988-1114. SOR)

A jelenet központi alakja Teiresziász, a jós. A jóshelyről érkező öreg a sikertelen áldozat bemutatásáról szólva az istenek haragjáról beszél. Sejtelmes utalását így összegzi:

„Jól vedd eszedbe ezt, fiam! hiszen közös

mindannyiunkban annyi, hogy – tévedhetünk.

De el nem vész csapás alatt a tévedő,

ha bánja vétkét s hajthatatlan nem marad,

s a rosszat újra jóvátenni nem konok.” 1025–1027. sor

Az istenek haragját tehát a hübrisz váltotta ki. Kreón a szokásos módon utasítja vissza Teiresziász tanácsát, a vak jóst fizetett szószólónak tartja. Újra feltámadó haragjában még az istenekkel is dacolna a maga igazáért. Kreón hatalmának csúcsán állva szól, elbizakodottsága minden mértéken felül való.

„De azt a holtat elhantolni nem hagyom,

még akkor sem, ha fellegekből csap le rá,

s Olümposzig ragadja fel Zeusz sasa!” 1039–1041. sor

Teiresziász jóslata erre a válasz! A kinyilatkoztatás félelmet kelt Kreónban. Magabiztossága egy pillanat alatt elveszik. Teiresziász Haimón halálát jósolja meg, amely mint az isten büntetése fog bekövetkezni.

„Tudd meg tehát, hogy még egyszer se futja meg

Napisten ott fenn égi útjának körét,

mikorra törzsed egyik friss hajtása vész,

s halála lesz az áldozat a holtakért.” 1064–1066. sor

„Holtak felett nincsen hatalmad sem neked,

sem égieknek, kikkel szembe szállni mersz.

Mind bosszuért lihegve lesnek már reád

az égi és az alvilági istenek,

hogy szörnyü tetted visszafordítsák reád.” 1072–1076. sor

Kreón elbizonytalanodását jelzi, hogy a Kartól vár segítséget. A Kar hisz Teiresziász jóslatában, tanácsa egyértelmű. Csak akkor kerülheti el a király a büntetést, ha tévedését beismeri, s döntését megváltoztatja.

„Menj s hozd ki föld alatti sírjából a lányt,

a holtat meg temettesd el szokás szerint.” 1100–1101. sor

A Kar a tragédia folyamán először kap cselekményformáló szerepet. Hatására Kreón visszavonja parancsait, és Antigoné kiszabadítására indul.

ÖTÖDIK SZTASZIMON (1115-1154. SOR)

A Kar Thébai városvédő istenéhez, Dionüszoszhoz fohászkodik énekében. A város fölé tornyosuló vészt csak az isten mulaszthatja el.

EXODOSZ (1155-1353. SOR)

A zárójelenet a hírmondó megjelenésével kezdődik, aki Haimón halálhírét jelenti. Eurüdiké kérésére részletesen elbeszéli a történteket:

– Polüneikész temetését,

– a sziklasír megnyitását,

– Antigoné öngyilkosságát,

– Haimón apja elleni támadását, majd öngyilkosságát.

Eurüdiké szó nélkül távozik, a Kar megszólalása azonban rosszat sejtet. Ekkor lép a színre Kreón, karjában halott fiával. A Kar a bekövetkezett eseményeket Kreón bűnének tartja:

„Nem hallgathatjuk el immár:

maga tette ütött rá vissza.” 1259–1260. sor

A visszatérő Kreón maga is elismeri bűnösségét. A szolga újabb gyászhíre tetézi Kreón bűneit, hiszen felesége öngyilkos lett fiuk halála miatt.

„Való, hogy mind a két halottért asszonyunk

téged vádolt, uram, még haldokolva is.” 1312–1313. sor

Eurüdiké halála előtt megátkozta férjét. Kreón bukott államférfi, férj és apa. Bekövetkezett teljes összeomlása. De erkölcsi bukása egyben a helyes és követendő értékrend helyreállásának feltétele. A Kar ezt fogalmazza meg kivonuló énekének végén:

„Ha a boldogulást keresed, csak a józanság

legyen útmutatód! Lábbal ne tapodj

soha isteni törvényt! Rombol a dölyf:

a szilaj szó vissza is üt szilajon,

s a konok meginog –

majd vénség érleli bölccsé.” 1348–1353. sor

Eörsi István: A szerző szeretné, ha a pofa feje és a csomó emlékeztetne egymásra (hat dráma), Pátria Nyomda, Bp., 1992

Anouilh, Jean: Antigone, La Table Ronde, Paris, 1975

Steiner, George: Örök Antigoné, Európa Könyvkiadó, Bp., 1990