S zophoklész (e. szofoklész; Kr. e. 496–406) az Athénhoz közeli Kolónoszban született. Az athéni demokrácia fénykorának és első nagy válságának tanúja volt. Élete, művészete Athénhoz kötötte, és már életében is rendkívüli tisztelet övezte alakját.

A legenda szerint a görög sereg szalamiszi tengeri diadalát ünneplő kórusában és tánckarában is szerepelt. Kitűnő lantjátékos és táncos hírében állt, pályája elején valószínűleg fel is lépett saját darabjaiban. Mégis úgy tartja számon az irodalomtörténet, mint akinél először választható külön az írói és színészi feladat. A drámai versenyeken ő aratta a legtöbb győzelmet, szám szerint huszonnégyet, harmadik sohasem volt. Első sikerét Kr. e. 468-ban aratta az elveszett Triptolemosz című darabjával, ekkor Aiszkhüloszt előzte meg. Politikusként is részt vett polisza életében. Kr. e. 443-ban állami felügyelő lett, a szövetséges városokból beérkezett pénzek kezelésével bízták meg. Két alkalommal is sztratégosszá választották, ebben népszerűsége minden bizonnyal nagyobb szerepet játszott, mint hadvezéri képessége. A források szerint Kr. e. 440-ben az Antigoné sikerének hatására választották Periklész mellé sztratégosszá, később Nikiász mellett töltötte be ezt a tisztséget. Szophoklész több vallási közösségben is ellátott papi feladatokat. Kilencvenéves korában, Kr. e. 406-ban Athénban halt meg. Az Aszklépiosz iránti kegyes magatartásával elérte, hogy Dexion néven héroszként tiszteljék.

Szabó Árpád: Szophoklész tragédiái, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1985

Matúra Klasszikusok: Szophoklész: Antigoné, Oidipusz király, Ikon, Bp., 1994