Az elsősorban drámái révén halhatatlanná vált Shakespeare (e. sékszpír; 1564–1616) két verses formában írt elbeszélő költeménye a Venus és Adonis és a Lucretia meggyalázása. A szerző e műveire volt inkább büszke, érdekes módon színpadra írt darabjait nem tekintette komoly irodalomnak. Szonettsorozata azonban még e két prózai alkotásnál is nagyobb dilemma elé állította az utókort. Mind a szonettek keletkezési idejéről (talán az 1590-es évek), mind pedig ihletőjükről, hőseikről és a versek költői értékéről is a legellentmondásosabb vélemények születtek.

Először 1609-ben adták ki a szonetteket, valószínűleg Shakespeare hozzájárulása nélkül, kalózkiadásban. (Életében többet nem is jelentek meg.) A szonettek sorrendjét így nem Shakespeare határozta meg, hanem a kiadó, s az ajánlás sem az ő munkája – így a szonettek életrajzi vonatkozása kétséges.

Az első kiadás elején olvasható ajánlás a rejtélyes W. H.-nak szól. Ki lehet ő? A legismertebb elképzelések szerint a kezdőbetűk Southampton vagy Pembroke grófját takarják, de más arisztokraták neve is felmerült, néhányan azt feltételezik, hogy a betűk magára Shakespeare-re utalnak (William Himself: maga William).

Shakespeare-szonett: a szonett egyik fajtája; hangsúlyos ritmusú (magyar fordításban ötös és hatodfeles jambusokból álló), strófatagolás nélküli szerkezet; rímképlete: a b a b c d c d e f e f g g