A reneszánsz líra újító törekvései a tartalom mellett a formai elemekben is megnyilvánulnak. E korszak kedvelt versformája a szonett. A versforma dél-itáliai, szicíliai udvari eredetű, s a költő mesterségbeli tudásának próbatételévé vált az európai lírában. Két nagy típusát különböztetjük meg: a petrarcai szonettet és a shakespeare-i szonettet. A legtöbb költő írt szonetteket, gyakran szonettkoszorúkat is.

A formai újítások a változatos ritmus- és rímképletek alkalmazását jelentik. A humanista költők elsősorban ókori műfajokban, ókori formákban időmértékes verseket írtak, de a nemzeti nyelvű irodalmak kialakulása e formavilág alkalmazását háttérbe szorította. Az ókeresztény lírában megjelenő rímes-időmértékes(nyugat-európai) verselés mellett egyre változatosabb ritmikájú és rímelésű versek születtek – például hangsúlyos verselés vagy hangsúlyváltó verselés.

A formagazdagság, formai újítások az új strófaszerkezetekben, a bonyolult rímképletekben, a rímtechnika fejlettebb változataiban is megjelennek. A rím a sorvégi díszítőelemből egyre inkább versszervező elemmé válik.

Az egyszerűbb műfajok – például a dal – formai sajátosságai nemcsak eltérnek a klasszikus hagyományoktól, hanem minden nép költészetében más és más irányban fejlődnek. A nemzeti sajátosságok megjelenése a lírai költészetben a reneszánszban következett be, erőteljesek a népköltészeti hatások.

A reneszánsz első szakaszában az új formák az itáliai költészetből terjedtek el Európában, később a francia költészet hatása vált erőteljesebbé. Minden európai nép megteremtette azonban a saját nemzeti versformáit.

szonett: 14 sorból álló jambikus lejtésű költemény, két négy és két háromsoros egységből áll, rímképlete többféle lehet pl. abab abab ccd eef; abab abab cdc dcd. Jelentős szonettköltők: Petrarca, Michelangelo, Shakespeare (eltérő versformát ld. ott), a magyar irodalomban: Babits Mihály, József Attila, Szabó Lőrinc stb. A szonett speciális fajtája a szonettkoszorú és a mesterszonett. 15 szonettből álló verscsoport, amelyben az egyes szonettek utolsó sorai a következő szonett kezdősorai lesznek (szonettkoszorú); a 14 „különleges” sorból épül fel a 15. ún. mesterszonett (pl. József Attila: A kozmosz éneke)

hangsúlyváltó verselés: antikizáló hangsúlyos verselés; a szabad hangsúlyú nyelvekben elterjedt ritmus, amelyekben a szóhangsúly helye változó. A hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok adják a verslábakat

ütemhangsúlyos verselés: a hangsúlyos vagy magyaros verselés elnevezése; elve: a szavakban rendszerint az első szótag a hangsúlyos, a sorok kötött szótagszámúak, a sorok vége és a sorokat tagoló sormetszetek után mindig hangsúlyos szótag áll, s a periodikusan visszatérő hangsúlyos szótagok lüktetése teremti meg a ritmust. Hosszabb szó esetén a szó belsejében is lehet ütem, ilyenkor általában a hosszú szótag kap hangsúlyt. Alapegysége az ütem, egy hangsúlyos és több hangsúlytalan szótag kapcsolata (bár létezik egy szótagos ütem is). Gyakori sorfajtája a magyar költészetben a kétütemű (felező) nyolcas (a magyar népdal alapformája is), tízes, tizenkettes; jelölése: 4/4, 5/5,6/6 stb., de eltérő szótagszámú egységek is előfordulnak, pl. 3/4, 4/3, 4/2, illetőleg háromütemű sorok is léteznek, pl. háromütemű tízes: 4/4/2. Az ütemhangsúlyos verselés általában rímes sorokból építkezik.

szonettkoszorú: 15 szonettből álló ciklus, minden szonett első sora azonos a megelőző szonett zárósorával, a 14. zárósor az 1. szonett zárósorával azonos. A 15. darab a mesterszonett, a 14 szonett kezdősorából áll össze.