Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm

Magyarország történetét a XVI. században a folyamatos háborúskodást jellemezte (pl. a század végén zajló tizenöt éves háború), így a lírai költészetben is számos háborús témájú vers született. E művek nagyrészt két csoportra oszthatók: a Balassi költészetében is fölbukkanó katonaénekek, vitézi énekek, másrészt az egyházi irodalomból megismert jeremiádok hazafias változatai (pl. Magyarországnak panasza és siralmas könyörgése az Úristenhöz). Ismerünk olyan költeményeket is, melyek a későbbi kuruc kori költészetben kiteljesedő bujdosó-búcsúzó énekekkel, versekkel vannak rokonságban – pl. Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm..., Balassi Bálint: Ó én édes hazám, te jó Magyarország... A katonaénekek szerzői minden valószínűség szerint maguk is végvári vitézek voltak, a hazafias jeremiádákat pedig prédikátorok szerezték.

BORNEMISZA PÉTER

A magyar reformáció irodalmának egyik legkiemelkedőbb íróegyénisége, Bornemisza Péter (1535–1582) Pesten született. Nemesi származású. Élete fordulatokban gazdag, szülei elvesztése után rokonai nevelték. Deákos műveltségét Magyarországon szerezte, de megfordult külföldi egyetemeken (Padova, Bécs, Wittenberg) is. Lírai költészete a reformátor-énekköltészetben nyerte el csúcsát. 1558-ban készítette el SzophoklészElektra című művének magyar fordítását/átírását. Az irodalom mellett reformátori tevékenységet is ellátott, prédikátorként került Balassi János zólyomi várába (1564). Itt a Balassi fiúk (Bálint, Ferenc) nevelését bízták rá. 1572-ben Semptére költözött, könyvnyomtató műhelyt rendezett be, és haláláig főképp saját műveit adta ki (Négy könyvecske, Ördögi kísértések).

SIRALMAS ÉNNÉKÖM

Lírai költészetének legjelentősebb darabja egy búcsúének. Ez az egyetlen világi tárgyú költeménye is egyben. A Siralmas énnéköm című vers az 1550-es évek közepén keletkezett Huszt várában:

„Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,”

Bornemisza saját életének keserűségét fogalmazta meg költeményében. A lírai én fájdalmas panasza azonban a kor általános élettényeit is magába foglalja. A búcsúzás beszédhelyzete Janus költészetére emlékeztet és élménylapja lesz Balassi lírájának. Az idegenbe induló ember fájdalmas kiáltásaként hat a szakaszzáró sorok (refrén) retorikája. Ugyanakkor az országot megszálló (németök, törökök) ellenség és a belső bajok együttes hatása a Magyarországért könyörgő költői attitűd.

A vers hat szakaszból áll. A szakaszok első két sora felező tizenkettes, a refrén 6/7 osztású tizenhárom szótagú ütemhangsúlyos (magyaros) verselésű sor.