A szerelem miatti bűntudatból fakadnak Petrarcaistenes versei, amelyekkel megújítja a vallásos lírát:

„Ki látod, vétkeim hogy megtiportak,

ég ura, láthatatlan, halhatatlan,

eltévedt lelkemet segítsd a bajban,

s bennem kegyelmesen pótold a korcsat.”

CCCLXV. szonett; Sárközi György fordítása

A szerelemélmény kifejezésének eszközéül a költő gyakran alkalmaz természeti képeket. A költői én hangulatának a természet állapotával történő azonosítása régi fogás a költészetben. Ennek az antik költői megoldásnak az átvétele, felújítása a reneszánsz felé történő átmenet bizonyítéka. A természet tisztelete pedig központi témája lesz majd a reneszánsz lírának. A természet és a szépség szinte szinonim fogalmakká válnak.