A Biblia – a kereszténység szent könyvei, – az Ószövetség és az Újszövetségösszefoglaló neve. Első része az Ószövetség, a zsidó nép vallásos, mitológiai, történelmi és irodalmi alapdokumentuma. Egy olyan vallás szent iratai ezek, mely sokban különbözik a korabeli vallásoktól, mitológiai rendszerektől. A zsidó vallás (és majd a keresztény vallás is) monoteista, egyistenhívő vallás. Isten (Jahve, Elohim) nem hasonlít egyetlen más vallás istenképzeteire sem, bár Isten ereje, emberek és világ fölötti hatalma hasonló más vallások isteneiéhez. Isten öröktől, kezdettől fogva létező transzcendenslény (kezdet és vég), aki saját hasonlatosságára, képére teremti az embert. Isten nem antropomorfizálható, minden „emberiesítése” későbbi keletű, a zsidó vallási hagyomány tiltja is ábrázolását. Isten közvetlenül nem ragadható meg az ember számára: az emberi nyelv, gondolkodás, a képzelet mind-mind véges, elégtelen eszköz az Ő felfogásához.

Elvont, absztrakt istenképzet, amely elvontságát, absztrakt voltát bizonyítja az is, hogy a teremtés kezdetén voltaképp a szó (Ige) áll: Isten a nyelv erejével teremti meg az érzéki, tárgyi, anyagi világot, s benne – saját képére és hasonlatosságára – az embert. Az ember tehát teremtmény, vagyis érzéki, anyagi lény, csak annyiban hasonlít Istenre, hogy szabad akarattal van felruházva, de függetlensége nem korlátlan.

Az Ószövetség műfajuk, keletkezési idejük, nyelvük tekintetében egymástól eltérő irodalmi művek gyűjteménye. Szövegei óhéber és arameus (arámi) nyelven íródtak és az évszázadok folyamán módosultak, változtak.

AzÓszövetség szerkezetében a kronológia egyszerű elve érvényesül: a mitologikus világmagyarázatok felől az ősatyák történetén át a választott nép (törzsek) történetén keresztül halad a kezdetektől a jelen felé (mítosz – történet – valóság).

Héber mítoszok és mondák, Móra, Bp., 2003

Thomas Mann: József és testvérei, Magyar Helikon, Bp., 1963

Thomas Mann: A törvény, Magyar Helikon, Bp., 1958