Az Odüsszeia az Íliásznál legalább két emberöltővel később keletkezett, a Kr. e. VIII–VII. század fordulóján. Az Odüsszeia „Homérosza” a mitológiai apparátus használatában, tematikájában, nyelvében és verselésében az Íliász költőjének követője; világszemléletében, szerkezetében, hőstípusában és költői ábrázolásában azonban eltér tőle. A régi eszményekben megrendült a hit, a hírnév hősét a cselekvés, a gondolat hőse váltja fel. Bár az istenek gátolták meg Odüsszeuszt hazatérésében, és később ők támogatták, hogy véget érjen bolyongása, Odüsszeusz saját erejét és ravaszságát is felhasználta sorsának alakításában. Így ő már nem sorsvállaló hős, hanem a sorsát irányítani tudó ember példája. „Tapasztalatok szülte örök bizalmatlanság, kénytelen ravaszkodás, a fájó, de hősi múltat is vállaló s a halálos veszedelmű titkokat is tudni akaró szomjúság avatja Odüsszeuszt az élet cselekvő hősévé” (Falus Róbert). Az eszmények megváltozása az arisztokratikus világszemlélet letűnésével indokolható. A feltörekvő démosz új embereszményt igényel. Odüsszeusz ennek az új világnak a hősét előlegezi meg.
Démosz: köznép az ókori görög városokban.
Finley, Moses J.: Odüsszeusz világa, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985