Ahogyan az ókori görög drámaköltészetben a nagy tragédiaíró generáció (Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész) mellett-után megjelent a nagy vígjátékíró, Arisztophanész, úgy a francia klasszicizmus drámairodalmában Corneille és Racine tragédiái után új korszak következett. Az új korszak műfajváltást, a vígjáték megjelenését hozott, és egy korszakalkotó művész, Molière (1622–1673) nevéhez kötődik.

Az európai drámaművészet egyik legnagyobb drámaköltője – Jean-Baptist Poquelin néven – 1622-ben született Párizsban, jómódú polgári családban, s itt is halt meg 1673 februárjában. Utolsó művének (Képzelt beteg) egyik előadása közben lett rosszul, és másnapra meghalt. Életéről kevés a pontos adat, már első életrajzírója, Gimarest is panaszkodik az adatok hiányosságára. Iskoláit a jezsuitáknál végezte Clérmontban, majd Lyonban szerzett jogi diplomát 1640 körül. Ekkoriban ismerkedett meg a híres színésznővel, Madelaine Béjart-ral (e. bezsar).

Illustre Théatre Rövid ideig apja mellé szegődött, de már ekkor foglalkoztatták a színház, a drámaművészet kérdései. Művésznevét, melyen az egész világon ismerik, 1644-től használta. Ebben az évben alapította színházát, az Illustre Théatre-tBéjart társulatával. A színház egy év után megbukott, a drámaírót apja váltotta ki az adósok börtönéből. Ezt követően 13 évig Dufresne (e. düfreszn) vándortársulatánál színészkedett Ez idő tájt írta első bohózatait, melyek nem maradtak fenn (más műveinek sem maradtak fenn kéziratai).

Az udvar kegyeltje Pályájának fordulatát Cortiherceg és a király öccsének (Monsieur) támogatása hozta. Az utóbbi nevét is adta a társulatnak, illetve lehetőséget biztosított arra, hogy 1658-ban a Louvre-ban a király, XIV. Lajos előtt játszhassanak. Nagy sikert aratnak Molière egy bohózatával, az igazi áttörést azonban a Kényeskedőknek (1659) a bemutatása hozta. Ettől kezdődően Párizsban játszik és rendez, többek között a versailles-i királyi ünnepségeket (pl. Elvarázsolt sziget gyönyörei, 1664) is.

Műveinek jelentős részét a király megrendelésére írta, s élete végéig élvezte az uralkodó kegyeit is – persze a király színészének szerepe kicsit az udvari bolondéhoz hasonló, számos téma tabu volt a szerző számára, s véleményét sokszor nyilván csak rejtetten, metaforikusan fejthette ki. Évről évre tartja új műveinek bemutatóit, 1668-ban egyszerre három új alkotással – Dandin György, Amphytrion, A fösvény – jelentkezik.

Harmadik darabja bemutatásának évében (A nők iskolája, 1662) vette feleségül Armande Béjart színésznőt. Házasságuk 1671-re megromlott. Molière haláláig nagy alkotókedvvel dolgozott, játszott, rendezett, s bár mindvégig élvezve a király kegyét, 1672-ben nem őt bízták meg a versailles-i ünnepek rendezésével. Azon ritka komédiaszerzők sorába tartozik, akinek nem csak a maga korában voltak sikerei, műveinek humora, üzenete időtállónak bizonyult.

Bulgakov, Mihail: Moliere úr élete, Tulipán, Bp., 1992