Bár a középkorban még nem beszélhetünk nemzeti irodalmakról, de a közösnek tekinthető mondakincs feldolgozása már nemzetenként eltérő.

A breton mondakör történeteinek központi alakja Arthur király, aki köré számtalan legenda fonódik. Arthur elvesztette a „nagy csatát Nyugaton”, de nem halt meg, hanem tovább él a titokzatos Avalon szigetén, ahol visszatérésének idejét várja. A mondák a XII. századtól terjedtek e l Európa-szerte. A közvetítő nyelv a francia és a latin volt. Geoffrey of Manmonth latin nyelvű krónikája, a Historia Regum Britanniae a XII. század közepén, Wace francia nyelvű költeménye 1155-ben keletkezett.

A breton mondakör három pillérét a Trisztán-monda, az Artus királyhoz és a Grálhoz, illetve a K erek Asztalhoz kapcsolódó történetek adják.

A Trisztán-történetek a lovagvilág szentimentális oldalát mutatják: kalandokat és szerelmet. A lovagvilág vidám és bátor jellegéről az Artushoz fűződő történetek szólnak. A kaland életformája, n em pedig célja a lovagoknak. A történetekben a kelta mesevilág alakjai kelnek életre.

Artus-mondák

„A Szent Grál keresése a lovagvilág vallásos-misztikus oldala felé néz” (Szerb Antal). A titok és a titokzatosság a legjellemzőbb sajátossága ezeknek a történeteknek. Maga a Grál a legtitokzatosabb dolog, az egyik történetben csodálatos tulajdonságokkal rendelkező kő, a másikban Szent Kehely, melybe Krisztus kiömlő vérét fogták fel a kereszt alatt. A vár, ahol őrzik, elérhetetlen, s a kiválasztott őrzők (Gawain vagy Parzival) maguk is titokzatos lovagok.

Thomas Malory: Morte d’Arthur Sir Thomas Malory az 1400-as években foglalta egybe a kelta és az angolszász lovagvilág meséit, s alkotta meg a főként Arthur királyhoz és lovagköréhez kapcsolódó Morte d’Arthur című prózai művét. Számos forrása volt, mint ahogy az ő műve által ihletett későbbi irodalmi alkotások száma is jelentős, hiszen az 1485-ös első nyomtatás óta sok-sok szerző (Mark Twain, Tennyson, T. S. Eliot stb.) merített a legendás Arthur király életét megörökítő műből.

Malory korának és a VI. század Britanniájának lovageszménye hasonló: a bátorság, a barátság, a hűség és a hősiesség áll a középpontjában. A történetekből megismerhetjük Arthur király születésének és megkoronázásának legendáját, a Kerek Asztal lovagjainak viselt dolgait, Merlin, a nagy varázsló ténykedését. Végigkövethetjük a Szent Grál kalandos keresését, tanúi lehetünk a legendás birodalom hanyatlásának, majd Arthur halálának.

Wolfram von Eschenbach: Parzival?A korai német irodalomnak is megvan a maga Arthur-története, a Parzival. (A magyar nyelvbe és kultúrtörténetbe Parszifál néven került be a hős.) A szerző, Wolfram von Eschenbach (1170–1220; ejtsd: volfram fon esenbah) maga is nemesi származású lovag lehetett. Hermann thüringiai őrgróf udvarában élt, műveit is itt alkotta. 1215 táján írta meg a Parzival-történetet verses formában.

Wolfram művében az új értékrendet a Grál szimbolizálja. Parzival útja a Grálig a fejlődés útja. Elsősorban önmagát kell legyőznie, hogy betölthesse az isteni rendeltetést. Feladata egyetemes, az egész emberiségért vállalt felelősség, a jog és az igazság védelme lesz elsőrendű lovagi kötelessége.

Malory, Thomas: Le morte d'Arthur, Háttér Kiadó, Bp., 1996.